Nyitrai fejfák (Nyitra. Lőwy Antal és Fiai, 1940)

Dr. Biringer Ferencz

nított. 645 bábát képzett ki. Az 1902 évben megszervezte az elmebajosok családi ápolását Pogranice főteleppel. Nitramegye főorvosává 1909 december 20-án nevezték ki. 1910 szeptember havában e hivatali működésében Vágfarkasdon, majd a háború kitörése után 1914-ben Malomszegen és vidékén meg kellett küzdenie a kolerával. 1916-ban és 1917-ben ugyancsak kolera tört ki Hlohovecen a menekülteknél és a román internáltaknál — Holičon, Nagysurányban és Rudno-n tífusz, 1916-ban Topoľčánytól—V. Béláig hólyagos himlő. A háború alatt elvállalta a nitrai püspöki vörös-keresztes kórházat. Helyettesítette a kórház hadbavonult sebész-főorvosát. 1898 óta mint törvényszéki orvos is működött. Az egészségtant a főgimnáziumban, a nagyobb papnevelőben, a katolikus polgári leányiskolában tanította. Az 1888. évben alapított vármegyei »Orvos-, gyógyszerész- és természettudományi egyesületnek» kezdettől fogva titkára volt, majd, mikor az orvosi szakosztály orvosszövetséggé alakult, azt 1912-ig mint ügyvezető-elnök irányította. 1912-ben az egyesület elnökévé választották. 1907-ben az országos arvosszövetség ügyvivő alelnöke. 1924-ben egészségügyi főtanácsosnak nevezték ki, mely állását a vármegyék megszüntetéséig töltötte be. Emlékezetes dátum életében az 1924. év augusztusában rendezett ünnepély, melyen 40 évi nitrai működésének emiékét ülték meg. Barátai 20,000 koronás alapítványt tettek tiszteletére — rokkant orvosok és családjaik javára. * Ezek az adatok csak rideg mérföldkövei egy hosszíú, termékeny életnek. Dr. Biringer Ferenc működése, mint kórházi orvosé és igazgatóé, mint tiszti főorvosé és mint a legkedveltebb, legkeresettebb nitrai orvosé Nitrán zajlott le. A kórháznak modern nagy intézménnyé való fejlesztése, a vármegye egészségügyének felvirulása : ez kettős, el nem múló érdeme dr. Biringernek. Mint tudós, fiatalokat megszégyenítő hevülettel utolsó percéig érdeklődéssel kutatott, tanult, dolgozott. Megtestesülése volt a Nothnagel-féle igazságnak : hogy jó orvos csak jó ember lehet. Irodalmi munkásságát elsősorban a népiesség jellemzi, az a célja legtöbb művének, hogy a közönség is megértse. Mint tiszti főorvos mintaszerű rendet tartott a vármegye nagy területén. Nem volt még oly mozzanata sem az egészségügynek, mely figyelmét elkerülte. Személyesen járt el a legtávolibb részeken is, energikus, körültekintő intézkedéseivel azonnal a helyzet ura volt. Irodalmi működése nagyon terjedelmes. 1889— 1895-ig ő szerkesztette az Orvos-gyógyszerész-természettudományi egyesület évkönyveit, ö adta ki a kórház emlékkönyvét. Nagyobb művei • «A tüdővész ellen való védekezés». «A víz». »A család feladata a fertőző betegségek leküzdése körül«. «Berlini tanulmányutam«. »A vérhas«. 14