Matula Antal: Népnevelés a csehszlovák köztársaságban (Bratislava. Kultúra, 1929)

A népnevelés fogalma és neve

A népnevelés fogalma és neve. Népnevelés alatt értjük: I. Azt a nevelő és képző tevékenységet, mely felkarolja az iskolából kikerülteket s a rendes iskolán kivül érvényesül; II. az e célra történt beruházásokat, intézményeket. Ezt a tevékenységet úgy is nevezik, hogy : Felnőttek képzése. Nevelés iskolán kivül, vagy azon túl. A népművelés rendszeres nevelés, mely azon a feltevésen alapul, hogy a felnőtt embernek is szüksége van rendszeres nejvelő és képző vezetésre szellemi és erkölcsi életéhez. Erkölcsileg kiváló, szakmájukban képzett, vagy tehetséges embereknek, kik a nevelés, művelés terén alkotni akarnak, nyitva áll az út. A „népnevelés" az egész népnek szól, különösen, ahol a széles rétegeknek hiányzik a magasabb iskola s amelyeknek hozzátartozói kezeik munkájára vannak utalva, hogy megélhessenek. Az Ókorban a nép fogalma (görögül demos, latinul plebs) az alsóbb, kevesebb joggal felruházott, vagy teljesen jogtalan társadalmi rétegeket jelentette. A középkorban népnek nevezték az úgynevezett negyedik rendet: az alárendelteket, jobbágyokat, tehát szintén a jogtalanokat. A „népség" szó nálunk szintén annyit jelent s nem áll távol a „csőcselék", „gyülevész had" elnevezéstől, mely íenéző, gyalázó. Ennek ellenében az „úri-nép", „úri-ember" elnevezés megmaradt a XIX. század második felében is, mikor a paraszt 21