Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

A líra - Fábry Zoltán: Harmadvirágzás (részletek)

magyar szellemi légűr kitöltődjön. Az indulás és indítás érdeme mindenképpen Egri Viktoré. Szükségmunkát végzett, mintát adott, felvázolta a teendőket, könyvei a nélkülözhetetlen tarlóhántást végezték el, de mélyszántásra már nem futotta belőlük. Sovánka a szövetkezeti pró és kontra pedagógiai párbeszéde. Egri, a dialógusok mestere, a lényegében bonyolultabb faluvalóságot rutinjával optimizmussá tudja kiszélesíteni. Az új falugazdálkodás érvei szinte kátészerű egyszerűséggel peregnek le az olvasó előtt, hatásuk épp azért nem füstölög el a közönyben. Fény a faluban című színművét „optimista játék"-nak nevezi szerzője. Darabjában a villanybevezetés ténye és fénye próbál életet, igazságot és szépséget lopni a faluba. A villanyvilágítás egy brigád szorgalmi műve. A falu kulákcsemetéje e lelkes fiatalokkal szemben csak a tőrvető alattomosságával tud felelni: „Mert minden ilyen brigád egy koporsószeg nekünk!" A brigád maga tudatában van munkája nehezének: „Ezeknek nem kell a jobb és könnyebb élet: nem kell az új se, mert mi hozzuk. Inkább maradjon minden a régiben." Amikor aztán a falu jobban rájuk csodálkozik: „Milyen mások maguk", a felelet magától adódik: „Dehogy mások. Csak egy lépéssel előbbre tartunk. Jönnek majd utánunk maguk is. Ha nehezen is, de jönnek." Amikor azonban a beszélő hozzáteszi: „egész életükkel, egész emberségükkel", akkor ez már az író hangja és toldaléka, mely itt még gyakran gyengíti és félrecsavarja a falu természetes beszédét. Az ellenség célkitűzése: a fény optimizmusának letörése. „Csak annyi kellene, hogy ne sikerüljön, hogy kudarcot valljanak" ... és jön a rövidzárlat, a pajtatűz. és e lángokban minden elvész: munka és becsület! Pakolhatnak, a falu nevetheti vagy káromolhatja a brigádosokat. A turpisság azonban kisül, Pintér Gábor gyújtogatása lelepleződik, és menyasszonya a kissé naiv „Édesapám, én nem akarok kulákné lenni!" felkiáltással, új szerelme, a brigádvezető nyakába borul. Most már minden rendben van, túlságosan rendben: megy minden, mint a vízfolyás. Amikor aztán Egri az utolsó jelenetben egy suba alatt ráadásul még a nem létező szövetkezet ügyét is elintézi, ez irreális túlterheléssel elüti a darab véghatását. A Közös út, melyet állami díjjal tüntettek ki, már más 85