Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Kritikai elvek és törekvések - Zalabai Zsigmond: Ars critica

objektív okfejtést viszont mindenképpen tanulhat tőle. S a mi viszonyaink között, úgy tűnik, mindkettőre nagy szükség van. Főleg két szempontból. Először is külső, irodalomszociológiai okból. Irodalmi közvéleményünk létszámban kicsi, s mindinkább mondható hagyományosnak, mint korszerűnek és rugalmasnak. Ilyen körülmények között a költészetnek — amelyet nem indokolatlanul tartanak az olvasni tudás, a műélvezetképesség legmagasabb fokának — különösen szüksége van a hangerősítőre: arra az elemző kritikára, amely a formára is érzékeny, az esztétikai értékekre is fogékony, kifinomult kép- és ritmusérzékű olvasókat nevelhet. S az esztétikai kultúra terjesztésének a hatásos eszköze — úgy véljük — nem a nesze semmi, fogd meg jól jellegű impresszionista kritika, hanem az az elméleti megalapozottságú és a nagyközönség számára is világos okfejtésű bírálat, amely a mű objektív leírásából, funkcionális értelmezéséből és tényekre alapozott értékelésből áll. S ha helytálló az a nézet, miszerint a harmadvirágzás kritikája kezdetben „pedagógiai" jellegű volt (Turczel Lajos kifejezése), akkor ez a műközpontúbb, műelemzőbb bírálat a „pedagógiai kritika" más, korszerűbb (és talán hatásosabb) eszközökkel való folytatása — kísérlet irodalomszociológiai problémáink megoldásához. Másodszor: szükségünk van erre a műközpontúbb és tudományosabb gondolkodásra magának az irodalomnak a szempontjából is. Megint csak Turczel Lajos egy megállapítására hivatkozom. Jó tíz-egynéhány évvel ezelőtt, de jórészt a mára is érvényesen írta le, hogy írásbeliségünk a maga „első, másod- és harmadvirágzásában középszerű irodalom". E középszerű irodalom mibenlétét keresve ismét csak az Illyés-féle „föllangvulás" okánál: az esztétikai hiányosságoknál vagyunk. Ergo: költészetünk zavartalan fejlődése, színvonal-emelkedése érdekében fokozottabban kell figyelnünk leggyöngébb oldalunkra: a nyelvre, a szerkezetre, a formára, az esztétikai kérdésekre. így érhetjük csak utol önmagunkat, így zárkózhatunk csak fel a kortárs magyar irodalom figyelmet, visszhangot keltő alkotói mellé. Tehát a stílus mindenekfölött és mindenekelőtt? Nem. Kritikai gyakorlatunk a műközpontúságot nem azonosíthatja a szövegközpontúsággal. A mű több mint stílus: 78