Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Kritikai elvek és törekvések - Duba Gyula: Esztétikai gondolkodás-paradoxonokkal

hogy költŐi-esztétai énjében kiépítse azt a „dialektikus szemléletet", mely az ellentmondásokban annyira megszaporodott világot egy magasabb gondolati-érzelmi egységbe (a hangsúly a gondolatin van) fogná (117. o.). Egy tény már ma is bizonyos: Tőzsér Árpád autentikus gondolkodó, és végletekbe gyakran a gondolati sémáktól való viszolygása és a már elemzett és jellemzett küzdelme ,,a teljesség kimondhatatlanságával" löki. Ügy vélem, erre vonatkozóan biztosítéknak fogadhatjuk el azt az egyre inkább stabilizálódó dialektikus egyensúlyt, melyben Tőzsér „ellentétei" megvalósulnak, s amelyben a világot újra fogalmazni akaró költő nagy összefüggéseket és távlatokat biztosít a közíró napi problémáinak, ugyanakkor, amikor a néptribun szolgálatkényszere a valóság közelébe kényszeríti a megfoghatatlannal kacérkodó esztétát. A dialektikus egyensúly intenzitása hatalmas, mert nagy távolságokra eső végleteket egyeztet, s a lelki feszültség, mely belőle következik, emberőrlő, mert kétségtelenné teszi a hordozójában élő, minden szellemi érték születésével vele járó belső szenvedést, így lesz könyve a szlovákiai magyar gondolkodásban jelentős minőségi előrelépés és értékes eredmény. Irodalmi Szemle, 1971 75