Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Kritikai elvek és törekvések - Turczel Lajos: Kritika és mű (Gondolatok irodalomkritikánk helyzetéről és prespektíváiról)

jóindulat volt a legjellemzőbb. Módszeréről ő maga ezt írta: „Hinni szeretném, hogy fiataljaink felé eltaláltam a helyes útmutató hangot és gesztust, amely bírálat és biztatás is egyben." Másik tanulmánya — amely irodalmi életünknek már egy fejlettebb, gazdagabb szakaszát mutatja, méltatja — már a címében adja az új kritikai mérték beállítását, a szigor és az igényesség szempontjainak felerősítését. Fábry Zoltán kritikusi munkássága irodalmi életünkben valósággal a gyűjtőlencse és a szeizmográf együttes szerepét tölti be. Felfogja, gyűjti a szellemnek, az emberségnek felvillanó sugarait, és jelzi a közösségi lélek alkotó megrezdüléseit, szívdobbanásait. Hogy mennyire nem frázis, amit mondottunk, mutatja az, hogy alig van nálunk olyan irodalmi alkotás, sőt olyan irodalmat ígérő próbálkozás is, amely elkerülte volna Fábry figyelmét, és amelyről ne adott volna lényegbevágó, találó és az író további fejlődését is nagyban elősegítő elemzést. Egyrészt Fábry kritikájának ez az átfogó jellege és hézagot alig hagyó volta, másrészt irodalmunk számszerű kicsisége az oka annak, hogy eddig még nem éreztük túlságosan fájó hiánynak azt, hogy irodalomkritikánk Fábry mellett nem tud felvonultatni csak néhány számottevő nevet. Elsősorban egyetemi ifjúságunk nevelőjét, Sas Andort kell itt megemlítenünk. Ö az, akire — nagy irodalmi műveltsége, tájékozottsága miatt — az irodalomkritika terén is várakozással tekintünk, annak ellenére, hogy jól tudjuk: energiái oroszlánrészét fontos nevelőmunkája mellett a történeti és irodalomtörténeti kutató- és alkotómunka köti le. Az elmúlt évben kellemes meglepetést és igazi nyereséget jelentett egy tehetséges új kritikus jelentkezése. Ismert műfordítónk és ifjúsági írónk, Rácz Olivér volt az, aki az Űj Szó hasábjain három költőnk és egy prózaírónk kötetbe gyűjtött írásairól mondott bírálatot. Komoly, elmélyült elemzés, igényesség és széles irodalmi látókör jellemzi Rácz Olivér kritikáit. Ha irodalomkritikánkról számszerű mérleget akarnánk készíteni, akkor az elmondottakon kívül már csak néhány szórványosan és alkalomszerűleg jelentkező nevet helyezhetnénk oda a mérleg serpenyőjébe. Mit mutat ez? Azt, hogy a bíráló munkának nálunk nincs valami 53