Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Kritikai elvek és törekvések - Turczel Lajos: Kritika és mű (Gondolatok irodalomkritikánk helyzetéről és prespektíváiról)

írja: „Szeretettel, mint mindig, aggodalommal, mint rendesen, szigorúsággal, mint kell, fordulok most is írótársaimhoz ... midőn szólni akarok felölök a közönség előtt. Ha szeretetről beszélek, annyit tesz, hogy a költői műveket folytonosan éber figyelemmel kísérve tanulmányozom, élvezem, örülök a mutatkozó sikernek, előrehaladásnak, sőt megvillan bennem az a gondolat is, vajha én írtam volna egy-egy szép dalt, balladát, elbeszélést. Ha aggodalmat említek, azt akarom érteni, hogy a bíráló mestersége nehéz mesterség, nem esik a szív, a lelkiismeret tudta nélkül, akár dicsérőleg, akár megrovólag mondjon ítéletet. S magam részéről szólván mondhatom, hogy hetekig, hónapokig hányom és vetem untalan elmémet egy író felett mondandó vélemény dolgában, remegvén örökké, nem vagyok-e túlságos a dicséretben, lehangoló a megrovásban, mert nem rosszabb a méltatlanság, mint az elkényeztetés. Ha végre szigorúságról is merek szólani, az nem esik másképpen, mint az irodalmi művek szeretetének és ítészi aggódásaimnak alapján, mert ha már e kettő által maghatva és feltisztulva érzem gondolataimat, úgy tetszik, hogy valamely felsőbb hatalomnak estem birtokába, s ellenállhatatlan kényszerűséggel vitetem kimondani, amit ki kell mondanom, s vajon nem ez a hódolat-e az. amellyel az igazságnak tartozunk, tartozni észi kötelességünk." A kritika „hogyan" kérdésére máig sem tudott ennél senki szebb, nemesebb és felelősségteljesebb feleletet adni. Ugyanilyen gyönyörű és erőteljes válaszokat találunk a kritika „miért" kérdésére is. Legrégibb és legújabb kritikusainknak egyaránt az a véleménye, hogy a kritika azért íródik, a kritikának az a feladata, hogy tájékoztassa. segítse, támogassa az irodalmi élet két fő tényezőjét: az írót és olvasót. Hogy az író számára mit jelent a kritika segítsége, arról megint csak Bajza József ír a leggyönyörűbben: „A szigorú, de alapos kritika hasonlít a termékeny záporhoz. A gyöngék eleinte lehajlanak alatta, de csakhamar általa erősödve ismét felemelik a fejőket nagyobb elevenségben, mint előbb. Oly literatúrai mező termeszthet csak érett, ízes gyümölcsöket, melyet a kritikai záporok rendszerint járnak." 50