Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Publicisztika és irodalomtudomány - Turczel Lajos: Győry Dezső lírai életművének feldolgozása (Szeberényi Zoltán: A vox humana poétája)

a losonci Madách Kör tevékenységét méltatja (bár itt a Nyugat-hatást — „bűvkört" — eltúlozza). Ami most már az „alapfeladat" teljesítését: Győry lírai életművének történeti és kritikai feldolgozását illeti, itt először is azt állapíthatjuk meg, hogy a szerző elemzéseiben a történeti szempont van túlsúlyban. És ilyen módszer alkalmazását nemcsak az indokolja, amit a szerző a Bevezetésben mond: ,,A szélesebb publicitás reménye munkánk jellegét is befolyásolta: jórészt a hagyományos módszerek segítségével kíséreljük meg Győry Dezső legjelentősebb alkotói korszakának bemutatását és értékelését." A történeti szempont hangsúlyát elsősorban Győry költői alkata, exponált közéleti angazsáltsága tette szükségessé és természetessé: erről a költőről nem kisebb ember, mint Móricz Zsigmond állította azt, hogy „elsősorban és teljesen politikai költő". Szeberényi ezt a móriczi kijelentést bizonyos fokig megkérdőjelezi (84. o.), de munkájának egésze — és módszerének szükségszerű jellege is — Móricz igazát támasztja alá: Győry lírai életművében a mozgalmi-közéleti költészet mennyiségi és minőségi túlsúlyban van, a költőnek a csehszlovákiai magyar lírában és az egyetemes magyar irodalomban elfoglalt helyét és jelentőségét ez határozza meg, s ebben realizálódnak a legjobban esztétikai értékei is. A történeti szempont elsődlegessége már a monográfia szerkezeténél, az anyag fejezetekre való osztásánál szembetűnik. Szeberényi egyszerű, de adekvát szerkezetet alkalmaz: a Bevezetés és a Vázlatos összefoglalás keretei között három érdemi fejezetben fejti ki a mondanivalóját. Ezek közül az első a pályakezdő éveket tárgyalja (1917—1924), a második és a harmadik pedig azokat a fejlődési szakaszokat, amelyekben Győry költői alkata számára a sors és a kor teret (petőfiesen: tért) nyitott. A költői próbálkozások időszakát tárgyaló első érdemi fejezetben (Győry Dezső pályakezdése 1917—1924) Szeberényi jó filológiai érzékről tesz tanúságot, amikor a költő első kötetében kimutatja a többszörös (Heinéhez, Tompához, Reviczkyhez, Endrődihez, Ábrányi Emilhez, Rudnyánszkyhoz, Adyhoz stb. fűződő) hatást és epigonságot. Megfigyeléseit és észrevételeit azzal lehetne kiegészíteni, hogy az ifjú Győryre talán a turanizmus köl501