Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Publicisztika és irodalomtudomány - Rákos Péter: Megjegyzések Turczel Lajos könyvéhez (két kor mezsgyéjén)

vákiai magyarságnak. A többi ifjúsági csoportosulás, melyekről Turczel szól (Prochászka-kör, Magyar Munkaközösség, Széchenyi Reformmozgalom, Magyar Fiatalok Szövetsége) a fejezeten belül — s hihetően a valóságos aránynak is megfelelően — viszonylag jelentéktelen helyet kap. Az ötödik, legterjedelmesebb fejezet foglalkozik azután az irodalmi élet kialakulásának körülményeivel: jellemzi a szlovákiai kisebbségi kultúra sajátos vonásait a többi kisebbségével, elsősorban az erdélyiével szemben; az irodalomnak időnként feltűnőbben kidomborodó „nemzetmentő" funkcióját; ezzel kapcsolatosan elemzi a dilettantizmus szükségképpeni, de szerfelett káros beáramlását és az ellene elhangzott következetes elvi állásfoglalásokat: Fábryét, Gömöry Jánosét, Féja Gézáét: „Inaszakadt elmélet született, hogy a toll minden magyar forgatója fontos nemzeti hivatást tölt be, tekintet nélkül arra, hogy a toll szántotta barázdában tiszta búza vagy pedig gizgaz terem... Pedig a rossz vers, a gyenge regény, a szűk látókörű publicisztika, a partikuláris érdekeket simogató kultúra mind a magyarság emberi és nemzeti igényeinek tagadását jelentik. A dilettáns irodalom tehát távolról sem a nemzeti nyelv ápolója és fenntartója, hanem a nemzet nagy áldozatok és erőfeszítések árán megteremtett szellemi színvonalának megcsúfolása'' — írja Féja. Elgondolkodtató, hogy Turczel, aki az aktivizmust politikai értelemben kárhoztatta, abban a fejezetben őket tartja a dilettantizmus elleni harc legmegbízhatóbb oszlopának. Szól továbbá a „kisebbségi messianizmus", voltaképpen a „vox humana" gondolat kibontakozásáról, az irodalmi élet néhány alapvető kategóriájáról (közönség, kiadók). Kipattan hát természetszerűleg a kérdés: létezik-e csehszlovákiai magyar irodalom? A felsorakoztatott válaszok közül iktassuk ide Tamás Mihályét: „Mi nem szlovenszkói irodalmat akarunk; ez a meghatározás provincializmust, enyhébb elbánást, egzotikumot és alacsonyabbrendűséget jelent. A mi ideálunk: dúsan termő magyar irodalmi élet Szlovenszkón, melynek eredményei, ha magukon hordják is a szlovenszkói magyarság kisebbségi sorsának és az együtt élő népek egymásra hatásának lelki és szellemi nyomait — mégis osztatlan részei a velük kiteljesedő magyar irodalomnak." Körülbelül ez ugyanis az az álláspont, melyet a saját szavaival 496