Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve
Publicisztika és irodalomtudomány - Rákos Péter: Fáradhatatlan szavak (Fábry Zoltán:Európa elrablása)
abszolút értékké; a kötelesség embertelen és üres formasággá válik, a kötelességét teljesítő hős monstrummá. A következetesség, ez a jellegzetesen németnek tudott erény is visszájára fordul. Idilli formájában talán megmosolyogtató (mint Jerome K. Jerome teszi Három ember herékpáron című remek könyvében), de ha komolyan kell venni, iszonyatba fúl. „A német mindig a túlhajtás veszedelmében leledzik, amikor gondolatait, csakúgy, mint tetteit — a jót éppen úgy, mint sajnos a rosszat —, a legeslegutolsó, a még elgondolható végpontig vezeti... Mikor aztán végül a totalitarizmussal kísérletezett, nem nyugodott, amíg abból minden idők legtotálisabb és legundokabb zsarnoksága nem lett." A vak engedelmességnek ez a kultusza nem az erkölcsi heroizmus, hanem a szolgalelkűség benyomását kelti; így érzi keserűen az a német, aki saját nemzete történelmi sorsa ellen lázad, s milyen könyörtelenül — talán igaztalanul is — hangzik a szó, mellyel Stendhal, a kívülálló bélyegzi meg: ,,E nép térden állva született". De ahol az egyetlen, a legszentebb kötelesség az engedelmesség — ahol kötelességteljesítés annyi, mint engedelmesség, ott nincs felelősség sem; s valóban, a szervilizmus vádja, melyet a németekkel szemben oly sűrűn hangoztatnak, karöltve jár ezzel a másikkal. Fábry itt Jaspersra utal, ami nem változtat azon a tényen, hogy Jaspersszal szemben egyébiránt bizalmatlan és — azt hiszem méltán — szigorú. Az önmagáért való jót nem állás attitűdjét, melyet Jaspers Faustra vonatkoztat, Fábry a náci németre alkalmazza. Wilhelm Röpke a német kérdésről írott, már említett könyvében igen sok figyelmet szentel ennek a problémának; a katasztrófa lényege szerinte körülbelül az, hogy a poroszság szelleme leigázta a ködös romanticizmusra, a világi hatalmak irányában lutheránus passzivitásra hajlamos németséget. (Ezt a tételt Röpke igen részletes történeti adalékokkal támasztja alá.) A német alkatot boncolván Fábry több ízben leszögezi, hogy a német jellem alapvető változatlanságának megvannak a maga változatai, s ezek közül a poroszság a nácizmusnál is életképesebbnek bizonyult, mintegy elnyelte azt. A mai — vagy legalábbis tegnapi — Németország sutba dobta Hitlert, kinek — ha egyéb nem — megvolt az a bűne, hogy nem sikerült megnyernie a háborút. Most a „népi rasszizmussal" szem482
