Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Publicisztika és irodalomtudomány - Csanda Sándor: Fábry Zoltán: Kúria, kvarterka, kultúra

latkozik: „mindig egy név, egy újabb név előre, előre egészen — életre. Magyarul: egyszer Ady, aztán Kassák, és most Földes Sándor... Földes Sándor: a tömegforradalmár emberségének kinyilatkoztatása. A negyedik osztály mindent vádoló, mindent vállaló megváltó hangja. Pozitivista. Tett. Élet." (54. o.) Ebben a korban Kassák volt az avantgardizmus legtekintélyesebb magyar képviselője, s a húszas évek első felében Fábry is többékevésbé hatása alatt állott (később éles hangú bírálatokat írt róla), amint ezt a modernista versekhez hasonló stílusú esszéi is bizonyítják. „A háborús föld szimfóniája, ahogy az ember rémült, veszett szemmel babonázta, amíg meg nem történt az áthasonulás csodája: a földből hús és húsból föld: a háború konzervdoboza az acél terpeszkedő dróthimnuszának fókuszában, mit hadiszállító bitangok földdel töltöttek, amire az éhség gyilkos kutyaszemei hiába vetették magukat. Hullaszínek és éhséghangok testvéri szimfóniája." (73. o.) A húszas évek második felében Fábry bírálatai egyre radikálisabbakká, osztályharcosabbakká válnak: az intellektuális lázadóból kommunista publicista lesz. A marxizmust kezdetben nem dogmatikusan alkalmazta, s ha van is ítéleteiben némi túlzott szigorúság, a lényeges dolgokban mindig igaza van, s kritikáinak elvi megalapozottságát, határozottságát még számos ellenfele (a megbíráltak közül) is elismerte. Elvi könyörtelenséggel támadja a provincializmust, a dilettantizmust, az irodalmi giccset, s mindez csak használhatott a szlovákiai magyar irodalomnak. Holló Ferenc regényéről (Az arany amulett) szóló bírálatát pl. így kezdi: „Lélegzetelállító némely rövidlátó bátorsága és szemtelen naivitása. Holló Ferenc volt az, aki a szlovenszkói irodalmi cirkuszba betoppanva, azonnal sürgős és kemény kritikát követelt, tisztogatást, rostálást, miegymást. Most elolvastam Holló Ferenc regényét, bután és értelmetlenül bámulom bátorságát mi köze Holló úrnak és Az arany amulettnek a mai irodalomhoz és kritikához? Hogy mer ez az ember fórumra mászni és tolvajt kiabálni?" (76. o.) Holló Ferenc biztosan megsértődött, de nem kétséges, hogy Fábrynak igaza volt. Hasonlóan főbe kólintó kritikát írt Farkas Istvánnak Lelkek feltámadása című regényéről, pedig Farkast első elbeszéléseinek megjelenése után még biz472