Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Publicisztika és irodalomtudomány - Rácz Olivér: Palackposta

nem így történt. Nem így történt? És ha nem így történt, mí voltunk a hibásak? Olvasd el az 1939-ből, a minden utánból kelt összegezést: „Micsoda nyár volt ez az utolsó, és micsoda ősz! Milyen élesek voltak a szemeink, és milyen rekedt a hangunk. A világveszély magyar figyelmeztetése üvöltött bennünk — visszhangtalanul." Nem így történt? Olvasd el az 1939-ből keletkezett összegezést, és gondolj az energia megmaradásának elvére. A kötet harmadik ciklusa — Magyar történelem német hatványon —• mintegy a két előző ciklus szintézise. A nagynémet térképbe rajzolt Budapest. Az antiszemitizmus mint biztosítószelep. És újabb utólagos hatályú, előremutató érvényű megállapítások: „Mi katonák voltunk és jó katonák. Mi mint jó katonák éltük meg a német gyűlöletet, a megalázó másodrendűséget, a semmivel sem indokolható szolgaszerepet." Nem, itt már nem lehet tévedni: itt az első világháború katonáiról van szó, mert mi — üdvözlet és köszönet a fegyver s vitéz ellen harcoló egykori frontkatonának, Fábry Zoltánnak —, mi, a második világháború katonái már nem voltunk jó katonák, mi már csak bajtársak voltunk, egymásért és önmagunkért voltunk bajtársak, és a teuton-gyűlöletet — a Korparancsból tanultuk meg. Utólagos hatályú és előremutató érvényű sorok. Az iskolákban kellene tanítani: „A dunai népek egymást szaggatják, egymás szobrait döntik, egymást ócsárolják és gyengítik, és a végén jön a német, és nyugtázva tisztáz a maga javára." Több a Palackposta, mint irodalom és társadalomtudomány. Paraneisis a Palackposta, múltból a máig ért erkölcsi irányvonal. Űjabb Kor parancs. Nem leszűkített mondanivaló és nem régi dal. Még akkor sem, ha Fábry következetesen az antifasizmus monoton mániákusának nevezi önmagát. Mert ez — lehet talán írói fintor a tükör előtt, de számunkra ez a fintor olyan irodalmi rangot jelentett, amely Max Frisch legújabb drámái és Dürrenmatt legnemesebb írásai mellé sorolja Fábryt, mert Max Frisch sem harcolhat más ellen, mint újra meg újra, más-más alakban, más-más formában mindig a gyújtogatok ellen, és Dürrenmatt Matthäi főhadnagya, ez a valódi mániákus és valódi korunk hőse sem hangoztathat egyebet, mint mindig a monoton leckét: „Tegyük 460