Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Publicisztika és irodalomtudomány - Rácz Olivér: Palackposta

RÁCZ OLIVÉR Patackposta Magányos palack úszik a vízen; végtelen, konok hullámok hátán hányódik a palack. Lepecsételt száját sóskeserű csókkal zárta még mélyebb némaságra a tenger, az élet és idő tengere. Nagy víz a tenger. Nagy temető a tenger. Hajóóriások, úszó erődök éltetője és altatója, végtelen víz, van-e a differenciálszámításnak olyan elképzelhetetlenül parányi értékmérője, amely kifejezhetné, milyen nevetségesen és siralmasan, megrázóan és lehangolóan jelentéktelen valami hullámaid hátán egy lepecsételt palack? És van-e az integrálszámításnak olyan bonyolultan értékeken felül emelkedő bűvészmutatványa, amely megközelíthetné, milyen döbbenetesen és felvillanyozóan hatalmas és bátor valami örökké mozgó őssíkod reményt veszejtő színén egy lepecsételt palack? A legtöbb. A legbátrabb. A legférfiasabb. Töretlen, megfélemlíthetetlen jellemek köteles optimizmusa, reményt soha fel nem adása, eltökélt létfenntartási akarata a palackposta. Magányos palack ring a vízen. Mi rejlik benne? Ki üzent neked? Halászd ki, neked szól. Távoli gyermekkorodban kalandos képzeleted sugaras társa. Verne Gyula üzent általa, Grant kapitányról szólt a híradás, a Rejtelmes sziget partjaitól sodorta feléd a hullám, a Bounty hajótöröttéi bocsátották útjára egy ünnepélyes, tiszta hajnalon. Bontsd fel, most is neked szól. Ember küldi embernek. Az északi szélesség összes fokain és a keleti hosszúság minden percén. Lélekbe markolóan fenséges dolog a palackposta. Nem 455