Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Epika és dráma - Alabán Ferenc: Első osztályú magány (Gál Séndor legújabb prózai gyűjteménye)

ALABÁN FERENC Első osztályú magány Gál Sándor legújabb prózai gyűjteménye A csehszlovákiai magyar irodalom Gál Sándort tipikus kísérletezőnek tartja számon mind a lírában, mind az epikában. Költőként jelentkezik a hatvanas évek elején, de 1968-ban már egy kisebb elbeszéléskötetet is megjelentet Nem voltam szent címmel. Már ekkor megfigyelhető, hogy novelláiban rendkívül fontos szerepe van a környezetfestésnek. A hőst — legtöbbször a szlovákiai fiatalt —, nem annyira a cselekedetei, mint inkább helyzetei jellemzik. Második novellás kötetének (Múmia a fűben, 1970) jellegét szintén a múltból kapott életérzés határozza meg, de benne nem a szerelmi nosztalgia (mint az első kötetben), hanem a közösség és az egyén viszonya, a szlovákiai magyarság sorsa a lényegesebb. Harmadik és egyben legújabb novellás kötete Első osztályú magány címen 1974-ben jelent meg. A gyűjtemény tíz novellát tartalmaz, s a szerző — mint ahogy a kötet címe is mutatja — a novellákban a belső nyugtalansággal vívódó magányos ember érzését tárja fel a legkülönbözőbb helyzetekben, filozofikus megközelítéssel. Egy közelmúltban megjelent interjúban a szerző így vall könyvéről: „Az én nemzedékem, amely a háború romhalmazából nőtt emberré, a nép, vagy — ha így szebben hangzik — a nemzetiség, amelyet csehszlovákiai magyarságként tartanak számon — ha számon tartanak — Európában, a legfeneketlenebb magányból emelkedett ki a maga embersége által. Felemelkedett, egyenrangúsította, nagykorúsította magát. Könyvemet ez a cselekvő magány, ez a belső, hallatlan erejű metamorfózis hozta világra. Nem 449