Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Irodalomtörténeti hosszmetszet - Irodalmunk az 1968-69-es válság utáni kibontakozás útján

széléseiből láthatjuk. Az újabban jelentkező fiatal prózaíróktól most jelenik meg antológia Duba Gyula válogatásában, aki a kötet előszavában találóan állapítja meg: „Fiatal íróink és költőink több olyan etikai-esztétikai hagyományunkat semmibe vették, amelyek irodalmunkban törvénynek számítottak. Látnunk kell, hogy a maguk módján lázadók, de legalábbis első látásra, hagyományellenesek ... Elbeszéléseikben, novelláikban önmaguk belső törvényeit keresik, és önmaguk felett ítélkeznek. Jelentkezésükkel, írói fejlődésükkel arányosan prózánkat a szubjektív élmények áradata és a lélektani önvizsgálódás hullámai öntötték el. Nem elődök és hagyományok nélkül, de így is feltűnő méretekben, szinte kizárólagosan." A líra kezdettől fogva máig a legvirágzóbb műfaj a szlovákiai magyar irodalomban, s az utóbbi időben többféle költői stíluskísérletnek lehetünk tanúi. Az idősebbek nagyrészt a lírai realizmust képviselik, s ez felel meg leginkább a kisebbségi olvasóközönség ízlésének is, ezért Dénes György, Ozsvald Árpád, Csontos Vilmos a legnépszerűbb költők. Az elmúlt időszakban valamenynyien összeállítottak újabb verseskötetet, amelyekből kitűnik, hogy Ozsvald és Dénes költészete állandóan fejlődik mind tartalmi, mind formai szempontból: elmélyül és gazdagodik. Az utánuk következő, modernebb költői nemzedékből főként Zs. Nagy Lajos, Tőzsér Árpád és Gál Sándor tűnik ki. Tőzsér a korszerű lírai kísérletekről elméleti tanulmányokat is ír. Zs. Nagy a lírai groteszknek és gúnynak sajátságosan eredeti, termékeny képviselője. Üzenet a barlangból című új kötetét (1971) nálunk és Magyarországon is elismeréssel fogadták. A legélénkebb irodalmi vita az utóbbi években az ultramodern formával is kísérletező, az Egyszemű éjszaka című (1970) antológiában együttesen jelentkező fiatalok verseiről keletkezett. A hagyományos formákhoz szokott írók és az olvasóközönség zavarosaknak, érthetetleneknek tartja őket. Az első széles körű vitát Szalatnai Rezsőnek Kisebbségi fiatalok lírai útvesztője című bírálata váltotta ki (Hét, 1969. 52. sz.). A kritikára a fiatalok kategorikus visszautasítással, az Irodalmi Szemle pedig szakszerű tanulmányokkal válaszolt, s a kérdéssel számos elvi szempontú és polemikus cikkben Bábi 44