Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Epika és dráma - Zsilka Tibor: A szociográfiai mű poétikája (Duba Gyula:Vajúdó parasztvilág)

ZSILKA TIBOR A szociográfiai mű poétikája Duba Gyula: Vajúdó parasztvilág A XX. századi irodalomban nemcsak a műfaji határok elmosódása, egymásba olvadása tapasztalható, hanem az egyes funkcionális stílusok keveredése is. Ennek követ­keztében olyan műfajok születnek, amelyek átmenetet képeznek a tudomány és a szépirodalom, illetve a publi­cisztika és a szépirodalom között. Konkrét adatokra, tényekre épül az effajta irodalom; éppen ezért nem fik­ció, azaz nem kitalált irodalomnak szokás nevezni a fikciós (kitalált) irodalommal szemben. így tulajdonkép­pen a nem fikciós irodalom e sajátosságai folytán oppo­zíciót alkot a szó legszorosabb értelmében vett szépiroda­lommal — a szépirodalmi műfajokkal. A non­fiction iro­dalom merőben másként strukturálódik, mint a szépiro­dalmi alkotások. Genetikáját és műfaji sajátosságait te­kintve a deviációs esztétika szellemében keletkezett. A deviációs esztétika ugyanis nemcsak az egyes műfaji kötöttségeket oldotta fel, de magát az irodalmiságot is mélyen kikezdte. S mindez akkor történt, amikor — szin­tén a deviációs esztétika kritériumai szerint — az iroda­lom fejlődésének másik pólusán az imagináció legszélső­ségesebb megnyilvánulásainak lehetünk tanúi. Az irodal­mon belül az érték és az innováció szinonim fogalmakká váltak, olyannyira, hogy a szabálysértés, sőt szabály­ellenesség esztétikai követelményként kezdett működni és lépett előtérbe. A non-fiction irodalom éppen a reális élettől való elszakadást, elrugaszkodást, az irrealitás el­burjánzását ellensúlyozza. A non-fiction irodalom a mű­437

Next

/
Oldalképek
Tartalom