Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Epika és dráma - Zalabai Zsigmond: Egy nemzedék erőpróbája (Fekete szél.Fiatal szlovákiai prózaírók antológiája)

ZALABAI ZSIGMOND Egy nemzedék erőpróbája Fekete szél. Fiatal szlovákiai prózaírók antológiája „Véleményem szerint, novellaíróinkat a fejlődésben, kor­szerűsödésben főképp két fogyatékosság fékezi: az egyre inkább elavuló formai tradíció nyűgei, és a mai, korszerű tematika hiánya" — írta 1961-ben a Szlovákiai magyar elbeszélők című antológia bevezetőjében Turczel Lajos. A hatvanas évek második felében feltűnt egy új prózaíró gárda, amelyről sok mindent (pozitívumokat is, negatí­vumokat is) el lehet mondani, kivéve a fenti megállapí­tást. Fiataljainkkal novellisztikánk a differenciálódás, a sokrétűbbé válás útjára lépett. Az antológiában szereplő tíz új név: tízféle stílustörekvés, többségében a „tradí­ciók nyűgeitől" szabadulni akaró új hangok kánonja. Bereck József két novellával szerepel, s közülük a Tü­relem, úgy vélem, még csak csíráit hordozza annak a törekvésnek, amely a Vihar előttben már meg is valósul, mégpedig szuggesztív módon. írásainak két fő összetevő­je a pontos környezet- és lélekrajz. Az előbbin belül a helyi színek, a regionális jellegzetességek kiemelésére törekszik, s ez nemcsak érdekes, hanem értékes célkitűzés is. Érdeklődése a lélek — nem freudi értelemben vett! — mélyrétegeinek feltárására irányul. A belső történése­ket pontos és plasztikus módon vázolja; Vihar előtt című novellájában az olvasó számára nem a zajos és látványos cselekmény (kocsmai verekedés) résztvevői, hanem a narrátor emelkedik hőssé, az írás lényegét hordozó köz­ponti figurává: „...nem mertem senki szemébe nézni, mert a tekintetek azt követelték volna tőlem: Fiatal vagy, erős, lépj közbe, ne tűrd ezt a disznóságot." Lelki­418

Next

/
Oldalképek
Tartalom