Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Epika és dráma - Turczel Lajos: Az Agnus Dei helye Egri regényírói műhelyében

nációjaként, villámcsapásszerűen, egy holttest mellett derül ki aztán, hogy Jankó nagyapja nem más, mint a nagyanyja által még most is „fiatalúrnak" becézett zsidó földbirtokos, Schwitzer, akit most az unokája veszett zsidóhajszolása kergetett halálba. Nem arról van szó, hogy a zsidó származás tényét — melynek a cselekményben rendkívül fontos motiváló szerepe van — az író mesterkélt módon leplezte, rejtegette volna. A lélektani valószínűséget, melyet egy realista műben határozottabban számon kell kérni, a lelepleződéskor visszamenőleg érezzük. Hitetlenségünket még csak fokozzák az író által tett buzgó eligazító mozdulatok: a Jankó által őrjöngve felelősségre vont anyjának az a kijelentése, hogy ő a születésére vonatkozólag sose kérdezte meg az édesanyját: „ezt nem is lehet, sose lehetett, és ő sose mondta". Az „átkozott paraszti szeméremnek" ilyen titokrejtegető, nyelvet elnémító érvényesülését a regényben nem hitelesíti, nem valószínűsíti semmi. Azt az érzelmi vihart, meghasonlást, melyet a zsidó származás tényének váratlan felbukkanása a fasiszta Jankó lelkében okoz, Egri nagyrészt a keretben alkalmazott bevezető fejezetben koncentrálja anélkül, hogy a titkot itt már felfedné. Erre az eljárásra szemmel láthatólag azért volt szüksége, hogy az életvallomás terjedelmileg döntő előző részeinek az új lelkiállapottól való függetlenítésével, a hős egykori szemével való visszaláttatásával Jankó fejlődését, jellemének alakulását objektíven ábrázolhassa. Megértjük ezt a realista elgondolást, de egyben sajnáljuk is azt a lehetőséget, melyet az életsorsnak az új lelkiállapottal, tudattal való visszapergetése jelentett volna. Az ilyen konfrontáció által előidézett nagy feszültségek alaposan igénybe vették volna az író művészi és pszichológiai teherbírását, de az alakoknak és a fasizmusnak az ábrázolását árnyaltabbá, mélyebbé tették volna. August Bebel az antiszemitizmust az „ostobák szocializmusának" nevezte. Egri könyvének egyik célja az volt, hogy az ostobáknak ezt a torz „szocializmusát" egy vérbeli fasiszta jellemének alakulásán keresztül közelebbről megvilágítsa, ostobaságában, ferde szemléletében leleplezze és elmarasztalja. Ez a törekvése azért nem sikerült teljesen, mert egyrészt az érveket és ellenérveket a leg414