Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Epika és dráma - Mészáros László: Vallomás egy könyvről (Duba Gyula: Szabadesés)

hogy ennek Duba valószínű valóságkoncepciója-e az oka, vagy Duba írói koncepciója. A harmadik lehetséges ok pedig csehszlovákiai magyar valóságunk maga — mely végeredményben így vagy úgy, de determinálja az előző kettőt is. A Szabadesésben megjelent irodalmunkban az intellektuális hős — a csehszlovákiai magyar entellektüel őstípusaként. De ez a hős nem igazi entellektüel, inkább csak intellektuális foglalkozást, mesterséget űző ember. A csehszlovákiai magyar entellektüel születését valahogyan túlságosan kívülről látjuk, remekül megkomponált társadalmi összefüggésekben ugyan, de alig kapunk betekintést a hős gondolkodásának mélyebb szférájába. Nem érezzük, nem látjuk elég plasztikusan, hogyan válik hősünk entellektüellé. Bizonyos problémái az átlagember problémái, melyek nem kerülhetők ugyan ki, de áttételesen intellektuális problémákká válhatnának. Egy másik szempontból viszont minderre mentség az, hogy Morvay elsősorban művész, és nem gondolkodó. Érez, érzései irányítják sőt, néha: „akarattal kerülte a gondolkodást". Mindez azért tűnik problematikusnak, mert Duba néhány novellájában (Valaki kopogott az ablakon; A harmadik helyezett) felvillant már Morvay sorsa (további sorsa), de ez a sors nem egészen megnyugtató. Ez azonban már megint a valóság maga. Ha viszont írói koncepcióként fogjuk fel a közvetlen intellektuális problémák hiányát, akkor ez még nem jelenti azt, hogy azok nincsenek benne implicite, hogy nem jelenhetne meg a mű az olvasó viszonyában. 5. A jó stílust az ember szinte észre sem veszi. Az igazi művészi alkotásnál (regénynél) első megközelítéskor teljesen háttérbe szorul az esztétikai dimenzió a mű valóságával szemben. Egyáltalán: a jelen esztétikája — akárcsak a jelen történelme — mindig problematikus. A problémák súlya azonban nem mentesít bennünket „viselésüktől". A Szabadesés lényegében hagyományos felépítésű társadalmi regény. Persze a hagyomány bonyolult fogalom. A Szabadesés esetében tulajdonképpen azt jelenti, hogy a regény mentes mindenféle új, ismeretlen formai megoldásoktól, és még az idő is — néhány emlékképtől eltekintve — teljesen egyirányúan folyik benne. Erre a hagyományos szerkezetre kerül rá a remekül megkom406