Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Epika és dráma - Mészáros László: Vallomás egy könyvről (Duba Gyula: Szabadesés)

darcba fulladt; ezzel a megjegyzéssel tette le a tollat: „Nagyon fáj. Nem megy." Így van az ember valahogyan a Szabadeséssel is: szinte fáj, mert túlságosan él. Morvay olyannyira tipikus hős, hogy sokan önmagunkra ismerünk benne. A Szabadesés már nem is regény, annyira megtörtént •—• és hányszor! — minden eseménye, mozzanata, hogy valóságos dokumentummá, jegyzőkönyvvé válik. Híradás a csehszlovákiai magyar létről. Szintéziskísérlet. A Szabadesés élő valósága egyrészt megnehezít minden értékelést, másrészt viszont szinte kiprovokálj a az elemzést, az emlékezést és az új „csapatÖsszevonásokat". Vállalnunk kell a Szabadesés által felvetett problémákat, mert azok egyszerűen a saját problémáink. Élnünk kell tovább Morvay sorsát — és tovább kell vinnünk ezt a sorsot. Ez az elsődleges tanulság a Szabadesés szintéziséből. Mert a regény kétségtelenül szintézis; annak ellenére, hogy ez a szintézis valahogyan túlságosan befelé forduló, mintegy szintézis „saját használatra". Nem Duba saját használatára, hanem a csehszlovákiai magyar értelmiség számára. Egy — mondjuk — magyarországi olvasó esetleg majd csodálkozva keresi a regényben azokat az értékeket, amelyeket mi vitathatatlanoknak nyilvánítunk. Pedig a példázat világosnak tűnik: a Szabadesés ennyi: a szabadesés véget ért, itt vagyunk ezen a tragikus sorsú földdarabkán — a homokóra nyakában! •— és számunkra ez lehet csak az az archimedesi pont, ahonnan majd megmozdítjuk a világot. A mi világunkat. 3. A karcolatok, humoreszkek, riportok és novellák után a Szabadesés Duba Gyula első regénye. Az író prózai fejlődése tehát egyszerűnek, egyenes vonalúnak tűnik, de ez csak látszat. Ez a nehezebb út. Csak az igazi tehetség nem áll meg egyetlen műfajnál, nem válik „specialistává", hanem mindig újabb és újabb területeket hódít meg művészete számára. Duba esetében a Szabadesés azonban többet jelent pusztán újabb sikeres hódításnál, mert a regény nemcsak az író, hanem az ember, a gondolkodó fejlődéséről is tanúskodik. A Szabadesésben egységes képpé állnak össze azok a korábban felvillant epizódok (Elmegy a fiatalúr; ívnak a csukák stb.), melyekben Duba megpróbált megküzdeni a világgal. A Szabadesés önéletrajzi mozzanataihoz nem fér kétség, 404