Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Epika és dráma - Kövesdi János: Komikum és szatíra (Dávid Teréz:Kásahegy)

sült fiatalasszonyt megöli egy eltévedt tüzérségi lövedék. A hősnő szemtanúja a tragikus eseménynek, de pár lépéssel tovább már Blau Pirivel élcelődik. Az életben objektíve létező komikum beemelése a művészi alkotásba még nem jelent szatírát, szükséges, hogy az író a komikus motívumot valamilyen művészi és világnézeti szemléletnek s a mű mondanivalójának megfelelően értékelje és transzformálja. Annak okát, hogy Dávid Teréz többnyire a humor, legfeljebb a gúny és az irónia tartományában mozog, nem a világnézeti alapállásban, hanem inkább egyéniségében és esztétikai szemléletében kell keresnünk. Szatirikus fölényérzésének bizonytalansága szintén csak szubjektív gyökerű lehet, hiszen a szocialista társadalom jelenlegi szintje már képes szilárd erkölcsi bázist biztosítani egy magasabb fokú szatirikus fölényhez. Dávid Teréz főként a gúny és az irónia területén mozog otthonosan. Például a kétségtelenül pozitív szerepet betöltő Mundérról, aki Csermalekot leleplezi, így ír: „Tudhatta, aki Csermalekot leleplezi, hogy nincs igaza... Ha igaza lett volna, Csermalekot nem terjesztették volna fel az országépítésben szerzett érdemeiért kitüntetésre. Könnyelmű ember ez a Mundér és heves. Még jó, hogy önmaga levonta a konzekvenciákat, és kérte áthelyezését." A szatirikus ábrázolás egyik legfontosabb formája a túlzás. A Kásahegy egyik fogyatékossága az is, hogy komikus túlzásokkal operál, azok azonban nem elég intenzívek. s ez szintén visszahat a komikum minőségére. Viszont, ami a valóságigényt és az ábrázolt jelenségek valószerűségét illeti, megállapíthatjuk, hogy az az írónő egyik erőssége. A felvetett problémák valóságosak, az élet mindennapjából valók, és társadalmi fontosságúak. Az írónő jogosan pellengérezi ki az egyes korszakok társadalmi túlkapásait, politikai frázisait, az emberi önzést, kicsinyességet, karrierizmust stb. Dávid jó jellemábrázoló készségére vall, hogy gyakran néhány vonással is hiteles figurákat rajzol (például Mělnický, Lukovič Lajos, Baltazárné, Bertók stb.). Véleményünk szerint a nemzetiségi kérdést, ha már felvetette, gazdagabban kellett volna motiválnia. A személyi kultusz is több szatirikus lehetőséget kínál, ezen401