Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Epika és dráma - Fónod Zoltán: A csehszlovákiai magyar próza egy esztendeje

ki a regényből.. . Szemünk előtt folyik szét a kásahegy, s a koloncoktól mentes emberi élet pártján állva értelmét veszti a vakondelmélet, s kiegyenesednek az embert keserítő kérdőjelek. A regény hibájául egy-két elnagyolt részt róhatnánk fel, vagy azt is, hogy a hősnő tettei és kinyilatkoztatásai nem mindig következnek jelleméből. Távol áll tőlünk, hogy rendkívüli teljesítménynek kiáltsuk ki a regényt, de abban nem túlzunk, hogy ez a szellemes mű joggal számíthat az egész hazai olvasóközönség figyelmére. Rácz Olivér Egyszerű ügy című regényét a KeletSzlovákiai Könyvkiadó jelentette meg. Az eredetileg költőként és műfordítóként ismert szerző a prózában az ifjúsági zsáner művelésével és néhány évvel ezelőtt megjelent Megtudtam, hogy élsz című regényével vált népszerűvé. A könyv egy huligánüggyel rokon történetet dolgoz fel, melyről kiderül, hogy vaskos tévedés. A felnőttek okvetetlenkedése miatt a regény hősét, az érettségi előtt álló Farkas Évát csaknem kizárják az iskolából, mert az egyszerű fegyelmi vétség mögött a felnőttek valami „többet" sejtenek. Különböző bonyodalmaknak lehetünk a tanúi anélkül, hogy a regény különösebben megragadna bennünket. A téma ugyanis lehet időszerű, de a regény konfliktusai mesterségesen konstruáltak. Rácz kiváló megfigyelő, ismeri a fiatalok problémáit, lelki életüket, gondolkozásukat. A regényben csupán az arányokkal van baj. Sok hasznosat mond az ifjúságról, de a felnőttek társadalmáról is. Csupán a szerkesztésnél jön zavarba, ami aztán sok egyenetlenséget, monoton és funkciótlan túlír ást eredményez. A választott téma szempontjából pedig nemcsak a hagyományos regénytípus alkalmazása, hanem a túldíszített krúdys stílus is hátrányos. Az események lendületét és szenvedélyét sokszor nem annyira a cselekmény, a konfliktusok valószerűsége, hanem az elbeszélés expresszivitása határozza meg. A romantizáló stílus ilyen téma esetében anakronizmusként hat, s nem minden esetben sikerül az írói szubjektivitás hőfokát sem érzékelni. Annak ellenére, hogy Rácz kitűnő stílusát, gazdag képteremtő fantáziáját, sőt a jassznyelvben való otthonosságát is megcsodáltuk, nem mondhatunk mást, mint hogy a kevesebb több lett volna. Ez a sajnálatosan el392