Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Epika és dráma - Fónod Zoltán: A csehszlovákiai magyar próza egy esztendeje

FÓNOD ZOLTÁN A csehszlovákiai magyar próza egy esztendeje Egy kicsit szokássá vált, hogy az eredmények számbavételekor — sikereink hangsúlyozása érdekében — a múltat, az indulás nehézségeit emlegetjük. Azt a helyzetet, amelyből — három évvel a felszabadulás után — a polgárjogaiba visszahelyezett nemzetiség, mint egyenlő az egyenlők között, elindulhatott végre a társadalomépítés, az érvényesülés útján. Az állampolgári jogok rendezésével együtt járt a háború és az azt követő évek alatt teljesen szétzilált kulturális és irodalmi élet szervezésének a lehetősége is. A két-három művelőjére fogyatkozott „irodalomhoz" népből jött, kellő tapasztalatokkal nem rendelkező új emberek csatlakoztak. így alakult ki az a világnézetileg egyöntetű, de számra kicsi írógárda, mely az irodalmi életet „beindította". Éveknek kellett azonban eltelniük, hogy a szocialista építésért való lelkesedés műgonddal is társuljon, s a sematizmus és dogmatizmus botladozó évei után az igazi fellendülés biztató jeleit láthassuk. Amikor a kiindulási helyzet nullpont j át emlegettük, ezt sokszor azért tettük, hogy egyrészt hibáinkra, fogyatékosságainkra felmentést találjunk, másrészt, hogy sikereinket a múlttal szembesítve emeljük ki. Ügy gondolkodtunk, mint a festő, aki a sötét háttérrel teszi szembeötlővé a világos színeket. Ám ezzel a magunk mentségére, önbizalmunk fokozására szolgáló viszonyítgatással hovatovább fel kell hagynunk. Érzésem szerint ugyanis irodalmunk eljutott arra a pontra, ahol megértő atyai gesztusok, didaktikus ráhatások vagy a szegény 389