Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Epika és dráma - Rácz Olivér: Lovicsek Béla: A csillagszemű asszony

a halálba menekülni, de sohasem sikerül, a végén tehát mégis visszamegy az urához, a kicsi fiához. Az ura természetesen minden különösebb lelki emóciók nélkül visszafogadja. Sok, túlságosan sok a regényben a váratlan deus ex machina is. A csillagszemű asszony első ízben csalja meg az urát az ura öccsével: pontosan ezalatt zuhan le a megrakott szekérről az ura, s majdnem halálát leli. A bűn és bűnhődés szintézisét az öreg Gaál próbálja megtalálni, aki akaratlanul tanúja volt a házasságtörésnek, és most szörnyű fogadalmat tesz: hogy megmentse a nagyobbik fia becsületét, boldogságát, megöli a kisebbik fiát. A dolog csak azért nem sikerült, mert az író maga is megijedt ettől a megoldástól, szilvapálinkával erősítgeti az öreget a tett elkövetése előtt, csakhogy az öreg berúg, és mire az előkészített baltával a keze ügyében fölébred, a fiatalok már megszöktek. De vannak a regényben sokkal élesebb és sokkal megrendeltebb deus ex machinák is. Kender Julis váltig kerülgeti az elhagyatott Gaál Jánost. Gaál János gerinces és következetes (kissé túlságosan is az), mindig visszautasítja az asszony közeledéseit. Végül azonban mégis hajlik a tulajdon vágyai szavára, éjszaka van, csöndes egymásra találás, már indul a csók is, amikor... mikor „váratlanul nyílik az első szoba ajtaja, és Janika jelenik meg a küszöbön." Egy másik alkalommal: lakodalom van. A tánc és a bor hevében Kender Julis és Gaál János ismét egymásra találnak, már indulnának is az asszony lakása felé, mikor... mikor „Valaki váratlanul megkocogtatja János vállát". Ellik a Virág, a díjnyertes üsző, a szövetkezet elnökének ott a helye ilyenkor a tehén mellett, s a végső idill ismét elmarad. (Fölösleges a regényt ilyen deus ex machinákkal bonyolítani, amikor egyrészt már tanúi voltunk Gaál János férfias, sőt mármár aszketizmusba hajló önmegtagadásának, hiszen már két ízben is visszautasította a felkínálkozó Kender Julist, másrészt tanúi voltunk annak is, hogy Gaál Jánosban a végén mégiscsak győzedelmeskedik a természetes ösztön szava, már maga sem nagyon bánná, ha Kender Julis próbálkozásai sikerrel járnának, végül pedig a továbbiakról amúgy is kitűnik, hogy „Lám, már azt pusmogják 384