Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Epika és dráma - Rácz Olivér: Lovicsek Béla: A csillagszemű asszony

azonban egy percig sem gondol Gaál Pista, ez az alapjában véve derék legény, hogy az asszonynak már tőle is gyereke lesz, hogy végeredményben neki is lennének itt némi kötelességei és kötelezettségei, továbbá, hogy az a másik férfi mellesleg az édes testvérbátyja, továbbá, hogy mégsem lehet egy asszonyt csak úgy egymagában visszaküldeni a megcsalt urához, az elhagyott kisfiához és így tovább. Nem, Gaál Pista — ez a különben tiszta szívű, derék, becsületes legény — mindössze annyit tesz, hogy bújában-bajában betér egy kocsmába, ott összeakad egy ugyancsak magyar vidékről Csehországba szakadt pincérlánnyal, Kovács Marikával, aki — töredelmes szívvel kérek bocsánatot, nem én tehetek róla — ugyancsak derék, becsületes, tisztességes, tiszta szívű, szeplőtlen leányzó. (Annyira, hogy még nyelvi téren is meglehetősen járatlan: „elnéző mosollyal bólint a pohár felé", Pistáról megjegyzi, hogy „az arca egészen kamaszos még", egyébként azonban első pillantásra észreveszi, hogy Pista „becsületes fiatalember. Igaz, egy kicsit ugyan felöntött a garatra, és ilyenkor hamar oda a becsületesség, én mégis bízom magában... Isten tudja, miért, de bízom, no!... Az emeleten van a lakásom, feljöhet hozzám. Persze, csak ha akar!" És Pista természetesen — akart. A lakáson, talán mondanunk is fölösleges, nem történt semmi, hiszen mindketten becsületes, derék teremtések voltak, mindössze egykettőre egymásba szerettek, de Gaál Pista egyből rádöbben, hogy a csillagszemű asszony — tévedés volt, az igazi, az egyetlen: Kovács Marika! A második találkozásnál már be is vallja élete nagy bűnét (mellesleg ennek a résznek a bevezetése sem valami túlságosan meggyőző a lélektan szempontjából). Az élet és a szerelem évezredes tapasztalatai azt tanítják, hogy a szerelmes lány mohón igyekszik megtudni mindent, ami összefügg szerelmese életével, elsősorban annak múltbeli titkaival, és nem viselkedik úgy, ahogyan ezt Marika tette, amikor Gaál Pista szavaira: „El kell neked mondanom valamit, Marika", így válaszol: „Nem lehetne inkább máskor? ... Olyan jó most így, ilyen gondtalanul komolytalankodni!" — a lány azonban nem kerekít nagy feneket a csillagszemű asszony tragédiájának, hanem a szokottnál valamivel erősebb naivitással napirendre tér a dolog felett, és nyomban ott marasztalja — el ne fe382