Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Irodalomtörténeti hosszmetszet - Csanda Sándor: Nemzetiségi irodalmunk újabb fejezete

Fekete bárány), s az ötvenes évek sematikus, politikai tárgyú darabjai után maga a tematika is népszerűséget váltott ki. Az írónő újabban elbeszéléseket: Kísértetek múzeuma (1964) és szatirikus regényt: Kásahegy (1966) is adott ki. Duba Gyulát (1930—) Sas Andor irodalomtörténész mint szatirikust mutatta be az olvasóközönségnek a Fáklyában, 1954-ben. Szatirikus elbeszéléseinek első gyűjteménye (A nevető ember) 1959-ben jelent meg. Azóta megjelent kötetei: Szemez a feleségem, Csillagtalan égen struccmadár, Na, ki vagyok? Delfinek, Baj van a humorral — azt bizonyítják, hogy egyike a legtermékenyebb és legtehetségesebb epikusainknak. Legújabb műve a folytatásokban megjelenő Szabadesés című regénye. Az ötvenes évek elején riportokkal és versekkel jelentkezett Ordódy Katalin (1918—), majd regényíróvá fejlődött. Eddig megjelent regényei: Megtalált élet, Nemzedékek, Dunáról fúj a szél, Az idegen nagyrészt erkölcsi és családi problematikával (pl. a hűtlenség kérdésével) foglalkoznak. Mint műfordító több szlovák epikus művét fordította magyarra; számos gyermekverset és elbeszélést írt. A felszabadulás utáni első epikus nemzedékhez tartozik Lovicsek Béla (1922—) is, aki szerelmi kalandokkal színesített műveiben általában a szövetkezeti parasztság életét ábrázolja. Haragosok címmel elbeszéléskötete, A csillagszemű asszony és Tűzvirág címmel pedig regényei jelentek meg. 1963 óta nem jelent meg önálló kötete, újabb írásaival a lapok és folyóiratok hasábjain találkozunk. Drámáit a komáromi Magyar Területi Színház és műkedvelő társulatok játsszák. Regényeket és elbeszélésgyűjteményeket adtak ki még a következők: Nagy Trén, Kónya József. A gyermekés ifjúsági irodalom művelői közül kitűnnek: Petrik József, Verseghy Erzsébet, Zobor Eszter, Vígh Rózsa, Rényi Magda. 37