Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Epika és dráma - Turczel Lajos: Drámaíró utánpótlásunk

TURCZEL LAJOS Drámaírói utánpótlásunk „Egy drámaíró öt drámájáról igyekeztem képet adni az előző sorokban. Ez az öt dráma egyúttal a szlovákiai magyar irodalom eddigi drámai termése is." A fenti idézetet abból a tanulmányból vettem, amelyet Egri Viktor, a drámaíró címmel 1957-ben írtam. 1957-ben tényleg az volt a helyzet, hogy — hadd idézzek megint — „drámaírásunk egyetlenegy írónak, Egri Viktornak a kényszer-monopóliuma" volt. Az azóta eltelt négy év folyamán azonban jelentős változás állott be: egyrészt Egri írt újabb drámákat, másrészt — ami fontosabb — megszületett drámaírói utánpótlásunk is. Egri két utolsó drámája (Örök láng, Virágzik a hárs) az író drámai oeuvre- j ében nem jelent emelkedést. Műfaji és tematikai szempontból mindkét mű egy-egy korábbi Egri-drámához kapcsolódik: az Örök láng az Ének a romok feletthez, a Virágzik a hárs a Közös úthoz. Az Örök láng — tartalmi zsúfoltságával és eszmei túlexponáltságával — a párdarabjához képest észrevehető viszszaesést mutat. Az Egri mellé felsorakozott új drámaíró reménységek (Dávid Teréz, Kónya József, Lovicsek Béla) közül Kónya Józseffel szemben a kritika komoly dramaturgiai kifogásokkal élt. Ki kell jelentenünk, hogy nem igaztalanul. Kónyában van egy igen számottevő víg játékírói adottság: a humorbőség. Ehhez azonban nem társult még megfelelő műfaji és cselekményérzék és jellemezni tudás. A Kincskeresők című darabja műfajilag meghatározatlan keverék: burleszknek tudnánk elfogadni, de az 349