Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Epika és dráma - Fábry Zoltán: Az igényesség műfaja (részletek)

pus a jelenségek és egyedek hosszan tartó ismétlődésé­ből képződik, amikor is az idők folyamán a hasonlatos­ságok egyre jobban állandósulnak, megmerevednek, és így megszokottá, meghitté válnak a megfigyelő szemé­ben." A millió eset különössé millió eseten át fejlődik és érik. Ez Goethe paradoxonénak reális értelme. A tipi­kust gyökeréig kell kitapasztalni, a tipikussal előbb meg kell barátkozni, csak így lehet a tipikust egyénített, vég­leges formában kinyilatkoztatni, és megfordítva: az egyes jelenségeket tipikussá sokszorozni. Engels írta egyszer: „mindenki típus, de ugyanakkor egyén is, egy »valaki«, ahogy az öreg Hegel mondotta, és ez így van ... a me­rev sémákat kerülni kell... a személynek, egyénnek nem szabad a princípiumban leoldódnia". A túl gyors, vagy kényelmes általánosítás a novellában éretlen vac­korrá keseredik. A típust hitelesen és érzékelhetően az egyéni megjelenítés realizálja. Es itt lép jogába a no­vella kiérettségi lényege, tisztázó szerepe, pontjellege. A novella váratlanságával meglepi, új szituációba keríti, különleges helyzet elé állítja a típust: vizsgáztat, tisztáz, meztelenít. A típus igazságát a novella az egyénítés hitelével, az egy érintkező pontra való koncentráltság? val, redukáltságával váltja ki. A novella egy ponton ragadja meg témáját, és ezt a pontot fokozza egésszé. Ezért és így lesz: a legnehe­zebb műfaj. A novella tetten éri a valóságot, mondja egy nagyon szellemes meghatározás. De ez ugyanúgy lehet jellemzője a riportázsnak is. Mintha a milliós ember­áradatban egyetlenegy embernek lépnénk a sarkára, mire ez kénytelen megfordulni, és máris kattintunk: kész a kép! A novella és riportázs rokonsága kétségtelen, de a különbségek is nyilvánvalóak. Egon Erwin Kischből nem lett novellista. A riportázs nem novella. Rokonok indítékban és az első gesztusban — tetten érik a való­ságot —, de a kivitelezésben eltérnek. A novella: kiérett­ség, a riportázst a türelmetlenség noszogatja. A riport­nak azonnal és gyorsan kell hatni. Szuggesztiója gyor­saságán, a megragadás gesztusán múlik. A novellának ki kell érni: csak gyümölcs formájában élvezhető. Cse­hov alakjaival, típusaival a végletekig fukarkodott, szinte magába zárta és melengette őket, és csak évek múltán ugratta ki kész formájukat, mint Zeusz Paliasz Athénét 344

Next

/
Oldalképek
Tartalom