Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Irodalomtörténeti hosszmetszet - Csanda Sándor: Nemzetiségi irodalmunk újabb fejezete

tevékenysége is jelentős. Elméleti írásainak gyűjtemé­nye: Az irodalom valósága (1970). Tőzsérrel együtt jelentkezett a nála szertelenebb és szélsőségesebb Cselényi László (1938—), aki az utóbbi években nem publikált újabb verseket. Két verseskötete: Keselylábú csikókorom (1961). Erők (1965) a modern formákkal való kísérletezés, a világirodalom legújabb áramlataiba való kapcsolódás szándékát bizonyítja. Zs. Nagy Lajos (1935—) versei a nyolc fiatal költő antológiájában még keveset árultak el későbbi fejlődésé­ről. Első önálló kötete az Ének a tisztaságról (1964). Má­sodik verseskötete: Tériszony (1968) a szlovákiai magyar líra jelentős nyeresége. Egri Viktor szerint ünnepe. E kötet versei groteszk világlátásról, ironikus hangvételről tanúskodnak: Tűrhető tüzekben pörkölődünk: angyalaink bocsánatkérő arccal ütlegelnek, finom csipesszel, ájtatos hümmögéssel tépik a nyelvünk. Fájdalmunk kivirágzik, mint az eperfa, s mézédes, fürtös szitkokat terem. (Purgatórium) A „nyolcak" antológiájában még nem szerepelt, de 1964 óta már több kötetet is adott ki a hatvanas évek egyik legsikeresebb költője, Gál Sándor (1937—). Ő is modern költői formákkal és szabad versekkel kísérlete­zik. Verseskötetei: Arc nélküli szobrok (1964), Napéj­egyenlőség (1966). Szabad vonulás (1969). 1968-ban lírai motívumokban gazdag elbeszélésgyűjteménye is jelent meg Nem voltam szent címmel. Gál Sándoréhoz hasonlóan modern versformákkal és életszemlélettel találkozunk Tóth Elemér (1940—) ver­sesköteteiben: A halak a mélyben úsznak (1965), Ketten 33

Next

/
Oldalképek
Tartalom