Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Epika és dráma - Fábry Zoltán: Az igényesség műfaja (részletek)

Mann-nál, aki A regény művészete című írásában ezt mondja: „Az epika géniusza hatalmas és fenséges szel­lem; expanzív, életgazdag és végtelen, mint a tenger hullámzó monotóniájában... ö a türelem szelleme, a hűségé, a kitartásé, a lassúságé, a varázslatos unalomé." A mohó igazoltsági törekvés e nem önkényes, de logikus monotóniában idegsokkot kap. A polgárnak már a kriti­kai realizmus regényei is az idegeire mennek: olyanok, mint egy sokáig húzódó bírósági tárgyalás, melynek menete sehogy sem tetszik a hallgatónak: az inkognitós vádlottnak. És aki a végtelen regény bőségben és terje­delemben pancsolgatott eddig, most idegességében rápirí­tottságában hátat fordít a trilógiáknak és tetralógiáknak, a tengeri kígyó hosszúságú folytatásoknak, és Koszto­lányit igazolva — aki szerint a novella az ideges olvasók és az ideges írók regénye — odakap a novellához, hogy a következő pillanatban el is kapja a kezét, mert tűzbe markolt. A novella azonnal és azonmód ítéletet közvetít, azt adja és hozza, amit a polgár regényszabotálása macska módján oly ügyesen és következetesen kerülge­tett: a forró kását, az égető pontot, az ítéletet, a bizo­nyosságot. A polgár világuralmát a kapitalizmus jelenti, és a re­gény a polgárosodás adekvát műfajaként jelentkezett. A polgár tükröt, igazolást tartott maga elé, világot akart látni és benne önmagát : kiteljesedését, gazdagsága ural­mát, pénzének nyugtáját, bűntudatlanságát, f elment vé­nyét. A regénybőség, a regényter j edelem itt a tükör­hamisítást jelentette, mindig új és új fejezetet kellett kezdeni, korrigálni, retusálni, elkanyarodni és futószala­gon illúziókat gyártani. A valóság ellenség lett, a realiz­mus: leleplezés. Csehov már 1895-ben látta a polgári regény önnyugtató szerepét: „A burzsoázia regényének célja az álomba ringatás. A burzsoázia az úgynevezett „pozitív"' típusokat kedveli, és a szerencsés kimenetelű regényeket, melyek megnyugtatón igazolják, hogy igenis lehet egyszerre tőkét halmozni és amellett ártatlannak megmaradni, elállatiasodni, és mégis boldogságot érezni." A polgári regény hitele — ha az nem a kritikai realiz­must jelentette — megszűnt. A világhódító polgár, aki önigazolásképp megteremtette a regényt, a valóságban rémregényt realizált: világháborúkat. Regénye, ennek 332

Next

/
Oldalképek
Tartalom