Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Epika és dráma - Fábry Zoltán: Az igényesség műfaja (részletek)

miként és miért vétette el ez az oly ígéretesen indult osztály az utat, a haladási folyamatosságot, és így a csatlakozást? A polgári osztály felélte, kiélte önmaga adekvációját: a regényt. A regénybőség az út elején és a végén már szubsztanciát emésztett. De valahol a középen volt egy novellakorszak. Művészet és menekülés egyben. Erény és játék, szükséglet és struccfej. Az önmagának világot felfedező polgárosztály csakhamar elvesztette a világgal való tényleges összefüggését. Nem látta meg, nem fogta fel többé az egész horizontot: köldöknéző lett, éš a világ csak a kapitalizmus közvetítésével kellette magát. Ez pedig nem volt épületes látvány. A regény — a szociológiai fenomén — itt akarva, nem akarva, árulkodón önmagát is leleplezte. Az egészet, a teljességet el kellett ejteni, részleteket, fejezeteket kellett az egészből kitördelni, vagy hatásosságában felfokozva meghamisítani, így lett muszáj és divat a novella. A teljességet el kellett vetni terjedelemben, térben és időben. Az idő pénz lett, és a novella ennek megfelelően: short story. Egyre rövidülő, gyorsan ledarált szükséglet. Az emberek álltukban kapták be a reggelit, ebédet, vacsorát és a napi olvasmányt: a rövid elbeszélést. Belinszkij idejében az időfaktor még egybeesett a novella műfaji követelményével, a tömörítés kristályosító szerepével. De a short story már csak időtöltés és szórakozás volt: a műfaji adekváció itt nem talált utat és alkalmat, csupán a novella egyik motorikus elemét: a szokatlant, a váratlant, a véletlent és a meglepetést duzzasztotta hipertrófiásan szenzációvá — új ponyvaszükségletté. A novella volt már minden: mostohagyermek és zsarnok, ponyva és művészet, ócsárolták és dédelgették, de helye és helyzete sose rögzíthető tételesen és pontosan. A legpregnánsabb műfajt a koncentráltság és kristályosítás kemény, zárt formáját labilis talaj hordozza, mely hol felveti, hol elejti. A regény, e százlábú monstrum, valahol és valahogy mindig helyre huppan, ha el is veszti maga alól a talajt. A regény hömpölygő folyam: kiléphetek belőle, ahol akarom, és visszatérhetek hozzá: folytathatom, ahol abbahagytam. A novella: pont, vég, lezártság. A novella: tisztázottság. Még negatív értelemben is: elvégeztetett, de semmi sem tisztázódott. A no330