Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve
Epika és dráma - Fábry Zoltán: Az igényesség műfaja (részletek)
tés és megemesztés pontosan tíz évig tartott. Ekkor jelentek meg egymásután, mindenütt a háborús regények. Renn, Remarque, Arnold Zweig, Markovics Rodion nevei jelzik e folyamatot. De közvetlenül a háború után és már a háború alatt (Leonhard Frank, Latzkó Andor, Móricz Zsigmond) a novellák léptek előtérbe. A kritikusok csodálkoztak: a regényt várták, az új Stendhalt: a gigantikus összefoglalást, a mindent felszippantó és visszaadó szivacs teljességét. És helyette novellabőségre döbbentek, és még ennél is furcsábbra: formaszűkítésre, stílusforradalomra. A kifejezés leszűkült a szükségesen is túlra, néha már-már a mondanivaló kemény csontvázára. Az expresszionizmusnak nem volt, nem lehetett regénye. A szűkítés, a formai lényegredukáltság nem tűrhette a teljesség terjengősségét. Itt és ekkor a novella extrém módon lett extractum, eszencia. E kor novellairodalmának egyik legjobb értője — Max Krell — mondotta: „A novella kényszerítő és elhatároló mértékeivel, részletkiragadásával eleve önmagától válik alkalmassá a korérzések összegező, összefogó kisugárzására." Az expresszionizmus kor jelenség volt, de ennél több akart lenni: kora ellen feszülve, korát tagadva, ennek tőkés-polgári kötöttségét és kötelezettségét (és itt elsősorban a háborút) megvetve, negligálva, kereste, akarta az újat. Egyik törvénye és mértéke nemhiába volt a mindenség elé állított, lemeztelenített ember. Ezt a szertefutó tükrözést igyekezett lerövidített fénysugárba befogni. Kor jelenség volt, korlázadás, mely azonban ugyanakkor menekülést is jelentett. A tőkés társadalmi rend ellen, a művészet szuverenitásával a mindenséghez, az abszolútumhoz fellebbezett. Időtlensége kihangsúlyozásával azonban elvetélte reális vonatkozásait és így szociális funkcióját. A novellapregnancia egymagában és elvonatkoztatva meddőséget eredményez. A tömörítés célja — a fokozottan ható mondanivaló — itt elvesztette értelmét: az expresszionista novella, mely a korvonatkozásokat formába fojtotta, a semmibe fúlt — visszhangtalanul. A rövid, tisztázó, puritán koncentráltságú, lemeztelenített, egy-két szavas mondatok, ezek a kattogó morzejelek az ellenkező hatást érték el: a rövid mondatok sifre-értelmét előbb meg kellett fejteni, és így épp legfontosabb küldetésüket — tisztázó tisztüket — nem tel328
