Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve
A líra - Zalabai Zsigmond: "A játszótársam,mondd,akarsz-e lenni "(Töprengés a gyermekversről és a hazai magyar gyermekköltészetről)
terményrabló tevéket ejt csapdába furfangos módon, némi szerencsével foglyul ejti zsivány gazdáikat is, majd az állatok királyaként ártalmatlanná teszi a kegyetlenkedő zsoldoshadsereget is. De bármily magasra vitte is föl az isten a dolgát, Afrikában is hazagondol, s egy gólya barátját „meglovagolva" végül is hazatér Duna menti kis falujába. E változatos cselekmény mellett szerencsés a történések színhelyének otthon—világ kettőssége is. Az utóbbi a gyermek számára a titkot, az ismeretlen életet, a távol vízióját, a kalandot és a mesét jelenti. Ebben nincs is hiány: a 2—11. ének lényegében epizódsorozat, melynek struktúrájában — a feszültséget, az érdeklődést fokozandó — bizonyos gradáció érvényesül. Karcsi kezdetben naiv, butácska és mosolyra derítő figura (a Dunába vezeti a kiscsibéket, kétszer is elveszik stb.), aki csak sajnálatot és rokonszenvet ébreszt; az epizódok befejező énekeiben azonban jelleme már kiteljesedik, s talpraesett, agyafúrt, tehát imponáló „hőssé", az állatok királyává emelkedik. Összegezve: Simkó alkotásában jónak találjuk a fordulatos cselekményt, a dinamikus kompozíciót és a kiteljesedő jellemzést. A fenti három értékelési szempont az epika kritériumából adódik. Simkó Tibor műve azonban verses mese. Hogyan bíráljuk el, ha a költészet felől közelítjük meg? Nyelve — néhány pongyolaságtól eltekintve 2 4 — általában pontos, képzavarok nem éktelenítik, de — ez minden. A ritmus- és rímhasználat önmagában még kevés a költőiséghez, s az egy-két sikerült szójátékon kívül (pl. Krokod Ilus) a Karcsi kacsa ban jóformán nem találunk olyan stíluseszközt, olyan átgyermekesített kifejezést, amely a gyermekvers leglényegesebb komponensére, a nyelvezetre terelné a figyelmet. Petrik József kötetét a terjengősség, az ömlesztettség és a színvonalengedmény miatt marasztaltuk el. Ugyanezek a kifogásaink Dénes György Tücsökhegedűiével kapcsolatban is. Verseiben — különösen a leíró költeményekben —, kevés az eredeti megfigyelés, Dénes a felnőtt gondolkodás és világlátás közhelyeit ismételgeti, igyekezve ritmussal, rímmel álcázni azokat. Költeményei nagy részében sematikusan nyúlt a különben is agyonverselt témákhoz; nem fedez föl semmi újat, egy eleve 290
