Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

A líra - Tolvaj Bertalan–Török Elemér: Virágzó kövek

De nemcsak a jegenye teszi számára meghitté a tájat, hanem a hozzá simuló, mellette fodrozó, ugyancsak sokszor megénekelt víz is, amely gazdagon behálózza ezt a földdarabot: egyfelől a Tisza, másfelől a Latorca, Ung, Labore, Ondava, Tapoly s a belőlük keletkező Bodrog. (Akár Vízköznek is elkeresztelhetnénk ezt a tájegységet!) Víz nélkül, folyó nélkül ugyanis Török Elemér éppúgy elképzelhetetlen, mint ahogyan nem nélkülözheti ezeket az elemeket költészete sem, mert „Oldom / a gondom / a folyóban... feltölti a víz / a teljes nyugalmat." Ügyannyira, hogy a Folyóparton című versben már az öregedés tünetei kísértenek. Tegyük hozzá, korán! Török Elemérre az abarai viszonylagos csönd, relatív magány kétségtelenül termékenyítő hatással van. Fábry Zoltán írja: „A magány az írói munka, az alkotás ideális előfeltétele; alapfeltétele: maga a koncentráció adottsága, kiváltója. Nem korlát, de felfokozás." Török Elemér Virágzó kövek című kötete azt bizonyítja, hogy ez a Fábrymegállapítás rá is teljes mértékben érvényes. Ez az állapot a költő számára megtartó erőt, költészetének pedig derűt, bizakodást kölcsönöz: termékeny tisztasággal gondolunk a holnapra. Ennek reményében várjuk következő kötetét. Űj Ifjúság, 1973 264