Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

A líra - Az idő börtönében (Dénes György válogatott versei )

költővé. Ez a körülmény ünnepi jelleget ad a bemutatkozásnak; jelzi, hogy a csehszlovákiai magyarság kulturális élete termékeny televénybe mélyesztette gyökereit, és épülő rendünk érlelő napja alatt sokat ígérően kezdi kibontani virágait." Valóban ünnepinek éreztem akkor, hogy szlovákiai magyar lírikus nyerte el a Csehszlovákiai írók Szövetsége szlovák tagozata és a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség közös pályázatának első díját, és nincs okom, hogy az említett bevezető megállapításait — megengedem —, téves nézeteit és túlzásait helyesbítsem. Az adott helyzetben a lelkendező hangnak is oka és létjogosultsága volt. Ma is a lírai realizmus helyes megnyilvánulásának érzem, hogy indulásunk idején Dénes a szolgaság emlékeit, a láncra vert lázadókat idézte, hogy felujjonghasson, mint pusztul a szégyen és gond; a sötétségre és babonára azért mutatott rá, hogy aztán a pirkadó hajnal elé tárt lélekkel örvendjen a nyíló iskolának, kultúrháznak, könyvtárnak, és örvendjen, hogy „nincs többé süppedt kunyhó és nyomor, hol sápadt mécses füstölög". Dénes már jelentkezése idején és később is hosszú éveken át azok közé tartozott, akiknek líráját közéletinek mondja a kritika. A közéletiségnek a fogalmát, a szocialista költő küldetését Andrej Voznyeszenszkij így határozta meg egy nyugat-berlini irodalmi társaság egyik felolvasó estjén tartott bevezető előadásában: „A költészet helye ma ott van, ahol fáj valami, ahol fájó tapasztalatok szólalnak meg, változást jelezve vagy változást igényelve. A költőnek éppúgy, mint az orvosnak, a fájdalom központját kell felkutatni és okait diagnosztizálni. Ott kell megtalálnunk a költőt, ahol az ember szenved, ahol egy egész ország, egy egész nép szenved — akár a szerelmi bánat, akár a háború szenvedéséről van szó. Majakovszkij így fogta fel feladatát, és vállalta is, akárcsak Jeszenyin, Paszternak, Garcia Lorca vagy sok más művész, kiknek költészetét és életét ismerjük." Alig négy esztendeje, hogy Voznyeszenszkijnek ez a vallomása elhangzott. A költészet ily értelmű funkcióját elismerő lírikusaink, köztük elsősorban Bábi Tibor, de Dénes György is, kezdettől hasonlóan fogalmazták meg magukban a költő hivatását. Bábi csaknem buktatók nél243