Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

A líra - Egri Viktor: Se elevenen, se holtan (Bábi Tibor válogatott versei)

nem szűkül el költői világképe, hanem szélesre tágul, népeket ölel magához. Öt-öt esztendei intervallumot kell feljegyeznünk második és harmadik (Vándormadár, 1960), illetve harmadik és negyedik kötete (Tízezer év árnyékában, 1965) megjelenése között, és ez semmiképpen sem jelentett megtorpanást vagy elfáradást — okát a költőn kívüli körülményekben kell keresnünk. De érése éveiben bármily fájdalmasak lehettek ezek a gátló körülmények, negatív nyomait nem találjuk költeményeiben. Szerelmi lírája az indulása éveiben még borútlan, ujjongó, csaknem idillikus: Igyunk a boldogságra, jöjj, koccints te is velem, s aztán boruljunk össze, mint a parti fák — ó, életem nyugalma, hűs olaj faág —, mert mint a fény s a nap, úgy kell a szerelem. A későbbi években a szerelem pásztori melegségébe keserű ízek vegyülnek. Sok mindent megadott a szerelem, új napokat, örömöt, bánatot, szép gyermeket — „csak fészket nem adott, én szegény Aranykám, / madárrá változunk, lakjunk almafán..." A Tízezer év árnyékában című, negyedik kötetében a „politikusnak" mondott Bábi teljesen szakít a népi versformával, s kötetlenül fejezi ki egyre súlyosabbá váló gondolatait. De a szonettformával is próbálkozik, s mint minden igazi, jó költő, ennek a legkötöttebb, legnehezebb formának is mestere. Szonettjében vallja öntudatosan és büszkén: Nem szolgáló cselédnek jöttem én, aki lapul és jutalomra vár. Ember vagyok, értelmes, büszke lény, aki magát adja, de nem szolgál. (Nem szolgál) Ezekben a szonettekben félti önmagát, de félti az embert is, mert: Mi lesz, ha bolygónk tátongó egén héliummá robban a hidrogén? Eleven állatok a fegyverek! 238