Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

A líra - Duba Gyula: Űr-tartalommal (Tőzsér Árpád: Kettős űrben )

mazza, hogy a nemzetiségi hovatartozáson túl, mint embernek van szüksége a környezetre, élettérre, városra, mely az övé. Ahhoz, hogy jól s embernek érezze magát (ez az emberi természet lényegéből következik), szükségünk van házakra, kocsmákra, villamosokra, mindennapi tevékenységünk tárgyaira, emlékekre, melyekhez múló életünk pillanatai kötnek. S ez az életérzés egy alakuló ..nemzetiségi közösség" kollektív életérzése lehet, olyan közösségé, mely képes kialakítani magának ezt a környezetet, illetve — képletesen — idegen környezetben kialakítja a maga saját környezetét. Valahogy így: enyém ez a város, mert ezer szállal köt össze vele az élet, hosszú évek során egymásba épültünk, s ezáltal emberi és magyar a kapcsolatunk, hogy nekem szükségem van rá, és a városnak szüksége van énrám; — önelemző verseiben a pszichikus javára eltér átfogó valóságérzésétől, kissé „magába zárkózik", és ezzel részben feladja fő erősségét; — ebből következik, hogy hiányzik néhány, a Vydrica 5.höz hasonló, „nagy" vers a kötetből, mely megvalósítja a szintézist, a reflexiókat és egységben új valósággá olvasztja, s a részeredményeket közegben helyezi el; — mindezek összegezéseként a Mogorva csillaghoz képest Tőzsér Árpád új kötete jelentős minőségi előrelépés, s mint ilyen, irodalmunk egyik művészi eredménye, melyet bárhol jogosan felmutathatunk. Irodalmi Szemle, 1968 236