Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

A líra - Tőzsér Árpád: A líra vallomás honanja Ozsvald Árpád és Zs. Nagy Lajos verseiben (részeletek)

a vadgalamb s a keselyű, a hűvös űrben lehever a sápadt csillagok közé, és forró tenyerébe vesz egy pörgő égitestet. A természetnek ez a dicsérete az első két rész illúziótlansága, a társadalom fonákságait leleplező groteszkjei mellett jelentőségben megnő, etikai magatartást jelez. Kár, hogy éppen ezt a részt gyöngítik banalitások: Parányi úszó rögdarab, könnycseppnyi tengerekkel, meddig bírsz forogni még megrakva gyötrelemmel? Hazánk vagy-e vagy börtönünk, anyánk vagy mostohánk? A fény felé emelsz-e, vagy önnön kezünkkel sújtsz le ránk? A kompozíció természetre koncentráltsága ezzel veszt a súlyából. Ilyen banalitásokkal főleg versvégi kommentárok formájában, sajnos, elég gyakran találkozunk Zs. Nagy Lajos verseiben. Néhány példa: A tervezett tavaszi illat minősége is nagyszerű, s kitűzött határidőre fakad a fű. Csupán az emberek körül vannak még hiányosságok. (Beszámoló) Uraim — szóltam a papi fejedelmekhez aa írástudókhoz, Hozok jófajta borokat, isteni csurbeszt rendezünk, ha elhalasztják néhány ezer évvel!... 226