Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

A líra - Tőzsér Árpád: A líra vallomás honanja Ozsvald Árpád és Zs. Nagy Lajos verseiben (részeletek)

meredt — zsonglőrként kapdosta a tekintetek labdáit — úgy döntött: marad.) A versben a szubjektum s objektum ellentéte tehát nem csupán szemlélet, hanem „érzéki-emberi tevékenység", azaz folyamat. Ennek a folyamatnak (Lukács: „teremtődő természet"), dialektikának a jelentése akkor is a küzdelem, az aktivitás, ha a szöveg fogalmi jelentése a „letérdelés", a „közöny". Zs. Nagy Lajos esetében azonban a küzdelem — ahogy azt dolgozatom más helyén már elmondtam — valamiképpen mégis a menekülés szinonimája. Ügy küzd, hogy közben menekül, illetve úgy menekül, hogy közben küzd azzal, amitől menekül. A harcra kényszeredett békés természetű költő úgy védekezik, hogy — támad. Ebből az ellentmondásból fakad iróniája (amely szintén aktivitás) és groteszk látása. A Noé dalában az emelkedett és a profán, a világos és sötét egybe játszása kelt groteszk hatást. A komoly, bibliai cím után a második, harmadik, negyedik s ötödik sorban már „verebek fecsegnek", „szennj^es lé csorog az útra", s „fáznak a póznák és karók, a lucskos nők és kövér macskák". A kezdősor ellentéte is groteszk: „Maszatos égből gyémántcseppek". A sötét (maszatos) szín mellé világos (gyémánt) kerül. S lejjebb: Fázik a pók az ablakon, a szén, a gáz, a csók, a tűz. Esernyők, póznák és karók dideregnek az ég alatt, diplomaták és naplopók foga közé fagyott a bók, vacognak a szép, büszke érvek, a cukrozott fenyegetések. A fázó szén, gáz, csók, tűz a helyzet rendkívüliségére, természetellenességére utal. Ez a rendkívüliség lesz még rendkívülibb a diplomaták és naplopók társításával (ki nem mondott azonosításával), s nyer magyarázatot a „vacogó büszke érvek" és a „cukrozott fenyegetések" groteszkjeiben. A szemforgató társadalomról van itt szó, amely nem restelli fenyegető lényegét „megcukrozni", de 222