Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

A líra - Tőzsér Árpád: A líra vallomás honanja Ozsvald Árpád és Zs. Nagy Lajos verseiben (részeletek)

De benne nemcsak a „témát" megelőző helyzet: a ka­rácsonyi táj íródik le, felvillan maga a téma is: az a tézis-antitézis egység, amely a második és harmadik versszakban bomlik majd teljesen ki. Az első sor magas hangzói (e, e, i, ü, i) tisztaságot, derűt, 1 hangjai könnyed mozdulatokat, játékosságot sugallnak, a második sor hü­pallagéja (nem a károgás fekete, hanem a varjú!), mély hangjai (a, ú, á, o, á, a) s keményen pattogó k, t, r, k, r hangzói komor időt, könyörtelenséget jósolnak. Az első sor „tisztaság-információját" a második versszakban a tél és a karácsony képei, jelzői, hangulata felerősítik. A harmadik versszak első sora („Fenyőillat, víg zene") a lebegés és fehérség után már kényszeredett fintor, de még így is váratlan erővel csap fel a második sor indu­lata: „holnap majd kés a torkotokra". Nem igaz a lebe­gés, nem igaz a fehérség, a társadalom érdes, durva k, t, r, b hangzókkal és sötét o, a hangokkal („holnap: mennykő a gyomrotokba ... / és atomzár és atombom­ba") tör elő a finom hangulatok felszíne alól, hogy végül egy groteszkig fokozott ellentétben („hogy vígabban rot­hadjatok") megtorpanjon. A befejező versszak szükség-szintézis: a tehetetlen in­dulat ellentéteket elmosó elégiává szelídül: Csillagszórók közt, könnyes arccal, töltekezünk fényes malaszttal — sírnak hiszékeny jégcsapok. De itt a képnek még jelentős szerep jut: a kert meg­telik csillagokkal, a fehérség megnő bennünk, a jóság szárnyat növeszt, s a hiszékeny jégcsapok sírnak. Néhány verssel odább, a negyvenhét soros Négyszerben azonban már csak néhány kép emlékeztet a korábbi „képi" Zs. Nagy Lajosra, s azok is a szerző szemléletének bizonyos átrendezéséről tanúskodnak, minőségileg mások, mint az Ének a tisztaságról-beliék. Az első versszak szóismétlései („négyszer kerülte meg a várost, négyszer nézett le a hídról" slb.), kihagyása („négyszer gondolta meg a dolgot" — csak sejtjük, hogy mit gondolt meg!) zaklatottságot sugallnak. Ez a zakla­tottság a második versszak elején egy pillanatra elcsitul, az egzaltáltság átadja helyét a fanyar meditációnak, a 216

Next

/
Oldalképek
Tartalom