Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

A líra - Tőzsér Árpád: A líra vallomás honanja Ozsvald Árpád és Zs. Nagy Lajos verseiben (részeletek)

még inkább „térbe" kerül, ha egy kicsit előrelapozunk a kötetben. A Főtárgyálásböl idézek: Tanú: Hajnalonta gyakran láttam őt csatangolni a hűvös réteken: csapzott haján a harmatgyöngy ragyog, tekintetében gyanús fény remeg. víg karneválunk minden alkalommal; messze kerüli kiül a Szirtre egyes-egyedül, és társalog a dögevő sasokkal. Szép ünnepünkre nincs egy éneke ... Tehát a „víg karnevál", a „szép ünnep" s a vers más helyein a „diadalmi ünnep", a „cifra dáridó", az „új törvények", a „mámoros had" készteti a merengő, szépségeken tűnődő költőt menekülésre. Zs. Nagy Lajos menekülése azonban „aktív" menekülés: megküzd azzal, amitől menekül. A Lábujjhegyenben még védtelennek, kiszolgáltatottnak érzi magát („Most kéne menekülni, / most, hogy a szenvedélyek / befordultak a falhoz"), de a Főtárgyalás ellentéteiben már ott van az a groteszk szemlélet, amely olyan eredményes fegyvere lesz a költőnek az embert őrlő civilizáció ellen s eszköze a költői önmegvalósításért folytatott küzdelemben. Az elvont szorongás iróniába csap, s az irónia felülemelkedettségétől a szorongás is plasztikussá válik. A Főtárgyalásbari már nyoma sincs a kiszolgáltatottság érzésének. A befejező sorban („vezettess derék hóhérom elé!") sem lemondás, hanem malícia és erkölcsi fölény érződik. S hogy ez az alapellentét: a morális magatartás és az immorális valóság nem hat moralizálásnak, azt a költő azzal éri el. hogy az alapellentétet a képi általánosítás szintjén további ellentétekre bontja. A fenséges „szirten" a költő rút „dögevő sasokkal" társalog, a „mámoros" hadat „dögkeselyűk" figyelik, az „agydermesztő szelekben" a költő „égő tornyokat" lát, végül a hóhér nem senkiházi vagy átkozott, hanem „derék". (De a Főtárgyalás, így, környezetéből kiragadva, értékei ellenére sem a legszerencsésebb példa a tisztaságot veszélyeztető „fantom" művészi megteremtésére. Képei 214