Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

A líra - Gály Iván–Gál Sándor: Napéjegyenlőség

benne erőszakoltság és üres zsonglőrködés, de még ezt is feledtetik a legszebb, legegyénibb sorok: Arcképed sehogy sem tudtam leírni. Egyszerűen vagy, létezel. Mindenkiben élsz egy sejtnyit. s ha elmész is, hozzám érkezel. .. Ilyen a perc lázas töredéke, éget és köt, mint a föld a fát, s rárajzolja szénnel, ecsettel dolgainkra örök vonalát. (Napló) Néhány ízelítő metaforáiból: „Hullanak a napok márványcseppjei / pattognak a történelem kövezetén", „Az ég mosdatlanul rákomorul a / dombra", „A hegyek / pícurka pattanások ,/ a föld homlokán". A folyó „iszapba este kőmagokat ültet, / s reggelre kivirágzik / fehér habosan". Persze az összképet nemcsak ez és a költő egyéniségét és tehetségét remek tartalmi és formai szintézisben elénk táró Napéjegyenlőség című vers adja. Ezek a kötet jo átlagából messze kiemelkedő költemények és elemek még többel biztatnak. Ehhez viszont Gál Sándornak összetettebben és több figyelemmel kell vallania a világról, és letisztultán a legrejtettebb gondolatokról és érzésekről is. Modernül, de minden modernizmus, utánzás nélkül. Irodalmi Szemle, 1967/5 191