Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

A líra - Fónod Zoltán: A líra ébresztése (Cselényi László verskötete )

a földről, Gömör népe, A vonat este Prága felé indul és a Középkor című versekre. Felemásság, félig kidolgozottság, kiforratlanság és felületes költőiség egyaránt kísért ezekben a versekben. A társadalmi mondanivaló] ú versei közül a Rapszódiában az „új harmóniá"-hoz vezető küzdelmesen nehéz utat énekli meg, hitelesen, költőiségtől duzzadó erővel. Az egyéni és a társadalmi mozgás kapcsolatának állandósága és kölcsönhatása foglalkoztatja, s erre koncentrál versében. Merész mondanivaló j ú az Einstein című verse. Az egykor „rázósnak" mondott téma, mintegy költői programként, a dogmák elleni harcot hirdeti. Az alapgondolat, a szándék végeredményben helyes, s megértéséhez tartozik az is, hogy a személyi kultuszt követő társadalmi megújhodás folyamata ihlette ebben a versben a költőt. Einstein ürügyén a Cselényi által igazolt és konstruált relativitás azonban a belemagyarázáson kívül logikai bukfenctől sem mentes. Érezhetően a „valami újat mondani" kényszere hevíti. Ilyen vonatkozásban a „százszor megértett formák börtönéből" való menekülésért vagy „az állatian egyszerű szerelem, s az állatian egyszerű halál" másképp elmondásáért a legkevésbé sem kárhoztatnám. A bevezetőben idézett költői program korábban vallott hitének létalapja inog azonban meg, ahogy az Einstein-vers befejező sorait olvassuk: ... s ne higgyünk semmi másban, se tételben, se dogmában, se hitben, se hagyományban, csak a tények igazában, s az egyetlen bizonyosban, a relativitásban. Cselényi mintha érezné az általa vallott „bizonyos" nagy bizonytalanságát, ezért említi ugyan a „tényeket", két sorral lejjebb azonban ezt is odadobja a relativitásnak. Ezek szerint viszont hol a fix pont, amiben a lét vagy a hit megkapaszkodhat? S hol a költő világot megváltó szándékának optimizmusa?! Marxista tételt al171