Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

A líra - Fónod Zoltán: A líra ébresztése (Cselényi László verskötete )

irodalmi folytonosságba besorolás és osztályozás nehezét, az utóbbi azonban már összetettebb, s indoklása is nehezebb. Távolról sem akarom azt mondani, hogy a Versbarátok Körének első tagilletményeként megjelenő Erők című kötet a maga 24 rövidebb-hosszabb versével nem üti meg az átlagos színvonalat, a középszert. De a bökkenő talán éppen itt van. A mondanivalóban és költőiségben tapasztalható, rendre előbukkanó diszharmónia ugyanis nem egy helyütt akaratlanul is visszás érzéseket kelt. Ha a költői fejlődés szemszögéből vizsgálom a kötetet, az első, debütáló kötettel szemben igénycsökkenést, visszalépést érzek. S ezek a fenntartások erősen vitathatóvá teszik azt is, hogy a kedvezően induló Versbarátok Köre első tagilletményeként — a rangosság oldaláról közelítve — ez a kötet volt-e a lehetséges legjobb választás. Félreértés ne essék, nem a kötet megjelenését kárhoztatom, hisz nemcsak elkerülhetetlen, de szükségszerű is, hogy fiatal költők találkozzanak az olvasóval. Ismerve azonban az e mozgalom keretében megjelenésre váró köteteket, a közepes indoklást érezve nem tud vigasztalni még az a tudat sem, hogy az elsőség „itthon maradt". Cselényi László esetében merész költői indulásról adott számot annak idején a kritika. Ha most a kötet verseit a sajátos költői programmal, a megadott, erőteljes debütáló hangütéssel összefüggésben vizsgáljuk, egy kis leszűkítéssel azt is mondhatnánk: maradt a kísérletezés, az útkeresés bátorsága. Ez ugyan nemcsak indokolt, hanem szükségszerű kötelessége is a költőnek, a színvonal és szerkesztés dolgában megnyilvánuló egyenetlenséget látva azonban a megállapítás, hogy a kísérletezés maradt — kevés! Egyoldalúak lennénk azonban, ha nem mondanánk meg azt is, Cselényi kereső nyugtalanságával a ma izgató kérdéseire keresi a választ, s korábbi verseinek fő jellemzője, a korkifejező szándék és indulat mostani kötetében is rendre nyomon követhető. Az élet, mely sosem mutatja magát teljességében, csupán lényegét fedi fel, olyan ismeretlen az író számára, melynek megfejtése a férfimunka neheze! Ezt a munkát vállalja Cselényi, az élet hétköznapjaiban kutat, a világ és az ember kicsi és nagy összefüggéseit keresi, a választott 169