Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Előszó

a pedagógus-kritikus nevet... Az utóbbi két-három évben . . . egyes műfaji területeken kialakulóban van már a minőségi kristályosodáshoz szükséges mennyiségi kiegyensúlyozottság. Ezzel a változással szükségszerűen együtt jár a kritika módszerének módosulása s mércéjének emelkedése is." Ezt a koncepciót tükrözik kritikáinak gyűjteményei is: Írások mérlegen, 1958, és írás és szolgálat, 1965. Az utóbbi kötet néhány tanulmányára már a „felemelt kritikusi mérce" jellemző. Tevékenységének sokrétűségére jellemző, hogy a legtöbb kritikai műfajt alkalmazza. Jelentősek a műfaji fejlődésképei (Líránk helyzete és perspektívája; Drámaírói utánpótlásunk; Költészetünk helyzete stb.) és plasztikus írói portréi (Egy költő útja stb.). Bírálataira az alapos műfaji vizsgálódás, az esztétikai és eszmei kritériumok következetes alkalmazása, az osztályszempontok szigorú megkövetelése, az ábrázolt embertípusok tüzetes elemzése a szocialista társadalom perspektívájának tükrében stb. jellemző. Nem egy alkalommal élesen bírálta a sematikus irodalomszemléletet, a dogmatikus tor zításokat, de az elsők között mutatott rá 1957-ben $ sematizmus gyakorlatának ellenhatásaként eluralkodó apolitizmus veszélyére: „A közösségi ügyektől való v szolygás mellett gyakran tanúi vagyunk annak is, hogj a fontos politikai problémák, társadalmi kérdések költői felvetéseit automatikusan demagógiának, frázishalmozásnak. jelszavas vagy vezércikkízű költészetnek tekintik." Csanda Sándor (1927—) az ötvenes évek második felében kapcsolódott a kritikai életbe. Korábban főként irodalomtörténeti tanulmányokat folytatott. Az ő nevéhez fűződik a csehszlovákiai magyar irodalom történetének első felszabadulás utáni összefoglalása (Magyar írók Csehszlovákiában, 1953). Folyamatos, szinte hézagmentes kritikai tevékenységet a hatvanas évektől fejt ki. Csaknem minden jelentősebb műre vagy irodalmi jelenségre reagál. Kritikusi elveit nem foglalta össze, de írásaiban nyomon követhetők. A hosszú évekig tartó irodalomtörténeti kutatásai, filológiai iskolázottsága szemlélet és módszer szempontjából egyaránt befolyásolják kritikai tevékenységét. Minden bíráló jellegű munkájában fellelhetők az irodalomtörténeti ihletés nyomai. Az adatok bőséges felsorakoztatása, rendszerezése aránylag szűk16