Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

A líra - Turczel Lajos: Ozsvald Árpád új versei

Az új Ozsvald-kötet megjelenése óta többször lehetett hallani, különösen a fiatal költőktől, hogy Ozsvald egy helyben topog, „ugyanazt csinálja, mint eddig", hogy „első kötete óta nem sokat fejlődött". Nos, ezekre a kijelentésekre elsősorban azt kell felelnünk, hogy Ozsvald költészetünkben már jól kitaposott egyéni helyen topog, és azt, amit csinál, a mi viszonyainkhoz képest igen jól csinálta már eddig is. Kibontakozó, tisztulva-forrva alakuló új költészetünkben kétségtelenül ő az egyike annak a három-négy költőnek, akik az első forrás salakját már kidobták magukból, saját hangjukon szólnak, és saját erényeik (és fogyatékosságaik) vannak. Ozsvald a kezdő költőnek, költőpróbálkozónak szintjén már első önálló kötetében túljutott, a költővé válás „pokoltornácáról" már ekkor továbblépett. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a kifogást tevőknek egyáltalán nincs igazuk, és hogy Ozsvaldnak már nincs szüksége további fejlődésre. Ozsvaldnál valóban észlelhetünk egy bizonyos ponton való megállást, egy eszmei szinten való megrekedést. Ez pedig éppen költészetének legjellemzőbb, mondhatnánk „sui generis" területén: a népi versekben nyilatkozik meg. Ezekben a versekben Ozsvaldnak a néppel való összeforrottsága, a néphez való ragaszkodása és hűsége szinte teljes mértékben a múlthoz kapcsolódik, e versek élményanyagát a költő szinte kivétel nélkül a gyermekként átélt múltból hozza. Igazán szeretjük és nagyra értékeljük ezeket a megrázóan hiteles visszaemlékezéseket és őszinte vallomásokat, mégis kénytelenek vagyunk megkérdezni a költőtől, hogy nincs-e tovább? Az új kötet címadó versében a nép régi életének és saját „száz keservű" gyermekkorának tetemrehívása után azt mondja a költő, hogy „a nép elindult már boldog útján, hogy tettre váltsa a meséket". Nos, a népnek ezt az elindulását a meséket tettre váltó jövő felé Ozsvald a verseiben még mindig csak deklarálja, jelzi, de nem ábrázolja, nem elemzi. Nem akarjuk azt tanácsolni Ozsvaldnak, hogy további költői útján egyszer s mindenkorra szakadjon el a múlttól. A múltat mi fontos argumentumnak tekintjük a jelen helyessége és igazsága mellett, és tudjuk, hogy Ozsvald élményvilágában még számos hatásos argumentum: elfőjthatatlanul kínzó emlék várja a költői feltámasz149