Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

A líra - Turczel Lajos: Ozsvald Árpád új versei

TURCZEL LAJOS Ozsvald Árpád új versei Ozsvald Árpád új kötetének (Júdása én nem lehetnék, 1959) egyik legszebb, legerőteljesebb verse A legkisebb legény). Kiről szól ez a vers? A népmesék százarcú, százalakú, de minden külső burok mögött változatlanul bátor és nagy szívet hordozó hőséről, az osztályelnyomás alatt sínylődő nép évszázados meddő vágyainak mesemegtestesítőjéről és valóra váltójáról. Ez a legkisebb legény egyszer koldusszegény emberek fiaként, máskor bíborpalástos királyfiként bukkan fel, égig érő akadályok tornyosulnak eléje, de minden akadályt, ellenséget legyűr, minden próbát, kiáll, s mindig eléri a kitűzött célt, mindig ő lesz a győztes. Miért? Mert „népét cserben sose hagyja, / mert erejét tőle kapta / a legkisebb legény". Ha én lettem volna az új Ozsvald-kötet keresztapja, A legkisebb legényt választottam volna címadó versül. Ez a vers ugyanis — amellett, hogy rendkívül plasztikusan mintázza meg a nép igazságtevő és győző mesefiát (valójában a saját vágyainak meseurává váló népet) — közvetve nagy erejű költői önvallomást is tartalmaz: minden más, ars poeticát és költői autobiográfiát kifejező versnél hatásosabban, költőiebben tárja fel Ozsvald költővé válásának indító körülményeit s költői egyéniségének meghatározó eszmei vonásait. A legkisebb legényhez hasonlóan Ozsvald is a népből kapta erejét, a néphez való mély és törhetetlen ragaszkodás tette és teszi igazi költővé, kibontakozó új költészetünk egyik győztes „legényévé". Ozsvald mint költő már elindulásával és ki147