Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

A líra - Fábry Zoltán: Res poetica (Fiatal költőink antológiájáról-részletek)

az egészet, s akkor veszem elő anyám lánykorát, mikor akarom. Ajnácskő: óriások játékszere lett, költő élménye, for­mája és tette, Gulliver óriáslépte és szava — világjáró cipőkkel, de válóságlátással. E vándorlás közben a pozso­nyi vár „hányja-veti magát... löki négy ujját magasba, mint egy duhaj betyár". Aki így lát, az messzire lát: világot lát és mer, és ha világképet tud formálni mese­mód, akkor az a belső önbiztosság — a világnézés, a világbírás — záloga. „Látom hangyabolyi műveidet, vi­lág!" : fölényeskedhetett méhesében Berzsenyi. Egy nyugatnémet lírai antológia utószavában ezt ol­vasni: „Az egész világról már nincs véleménye a köl­tőnek ... arra sem hajlandó, hogy felelősséget érezzen a világgal szemben, nem igényli többé az emberiség szó­szólójának szerepét, mint azt még a Duinói elégiák szer­zője (Rilke) megtette." Ahol nincs világmondanivaló, ahol az emberiség anyanyelve nem lehet az egész világ­hoz szóló üzenet közvetítője, ott a világtudat — a költé­szet alfája és ómegája — kilúgozódott. Amit a nagy nyu­gati kultúrák egyre jobban elvetélnek, azt itt nálunk, íme. egy perje-nép fia vállalhatja! Zsebében Ajnácskővel, mint egy fiatal parittyás Dávid áll szemben a Góliáttá tántorgó világgal. Tőzsér az anyameleg-varázslattal és a szülőföld-hűséggel tudja, látja és bírja a világot. Az adottság hűsége itt nem ernyesztő, visszahúzó erő. de az a csodakellék, melyet a világgá ment fiú. mint a me­sehős, helyzettisztázón bármikor elővehet, hogy Góliáto­kon győzhessen, és így erősítő példázat lehessen — má­soknak. Az otthoniaknak és a világnak. Az otthoniaknak: világtudat; a világnak: alaphűség. Tőzsér zsebében ott a csodakő, amelynek hatását, funkcióját csak a világtudat válthatja ki: az egybetarto­zás, az együvé tartozás. Otthon a kőnek nincs varázsa, el kell menni, el kell vinni, hogy csodát tehessen! Oldha­tatlan, olthatatlan kettőség: minden igaz költészet lé­nyege, feszültsége, szépsége és — realitása: Anyánk képén a világ a ráma. Ezt a két sort az antológia minden olvasója ceruzával 145

Next

/
Oldalképek
Tartalom