Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve
Előszó
séggel és az antifasiszta publicisztika anyagával telített Fábry számára a kritikai-esztétikai vizsgálódások fő tárgyát nem a konkrét művek jelentik, a velük összefüggő társadalomtörténetileg égető aktualitásai,, erkölcsi, erkölcspolitikai kérdések. További okok: a kisebbségi helyzetben természetes és indokolt anyanyelvféltés, amely minden számba vett értékben megtartó erőt is lát: a kisebbségi korlátokkal, a kicsinyességével és a provincializmus-veszélyeztetettséggel szemben megnyilvánuló kompenzációs igény, amely a számba vett értékeket az egyetemes értékrendszer súlyaival akarja mérni..." Tanulmányainak legjavát irodalomkritikánk útjelzőiként tartjuk számon. Az igényesség műfaja, az Antisematizmus stb. sokáig irodalomelméleti gondolkodásunk alapvető forrása lesz. Ezek tükrözik az 1920-as évektől szüntelenül munkált, csiszolt és alakított, a kor követelményeihez igazított, az erkölcsi realizmuson és a társadalmi hasznosság elvén alapuló kritikai krédóját. Azt az alapvető kritikusi magatartást, hogy sohasem állt meg a műnek pusztán esztétikai elemzésénél, a legigénytelenebb írásaiban is általános, etikai, kultúrpolitikai, eszmetörténeti, műfajelméleti és esztétikai törvényszerűségeket keresett, s bizonyító anyagként széles horizontú világirodalmi hátteret rajzolt. Tudatosan és megvallottan: „Itt a szlovákiai magyar könyvek ürügyén a regényről, a líráról, a novelláról általános és általánosítható mondanivalókat lehet olvasni. Itt nemcsak szlovákiai magyar könyvek kritikájáról van szó, de a műfajokról, törvényeikről. összehasonlításokról, korrespondenciákról és — „magáról a korról" — írja a Harmadvirágzás című kötete bevezetőjében, de erről olvashatunk, ha más megfogalmazásban is, a többi kötetében, melyek kritikai életművét tartalmazzák (Stószi délelőttök, 1968; Vigyázó szemmel, 1973). Fábry Zoltán mellett a régi, már a két háború között is felfigyeltető tevékenységet kifejtő irodalmárok közül főként Sas Andor és Egri Viktor munkássága emelkedik ki. Mindkettő azonban másodlagosan művelte a kritikát, más területen végezték fő tevékenységüket. Sas Andor történész és irodalomtörténészként, Egri Viktor pedig szépíróként alkotott jelentőset. Sas Andor (1887—1962) energiái nagy részét történet13
