Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

A líra - Sas Andor: Egy verskötet friss és hagyományőrző értékei (Rácz Olivér:Kassai dalok)

megalkuvókat éppúgy megnevezi, mint Arany a hatalomra törő klerikalizmust. Ady Endre a korabeli makacs maradiság fő képviselőjét név szerint megbélyegzi. A szimbolizmus viaskodása az érzelmi problémákkal a szerelmi költészetben, sőt általában az egyéni lírában, helyet hagyhat a sejtetésnek, de a politikai költészetben, ha ennek világnézeti gyökerei vannak, nyíltan le kell tenni a garast, hogy a mondanivaló a maga erkölcsi érvényével nevelje, irányítsa a kortárs nemzedéken túl elkövetkező nemzedékeket is. Hisszük, hogy az említett évtized társadalmi és történelmi élményeivel — nem könnyű feladat ez — ilyen értelemben is képes megbirkózni Rácz Olivér. Egyéni szerelmi élmények és a velük kapcsolatos magatartás a már említett Vallomás (1937—1957) című versciklus témái, bár ilyen vonatkozású vers a kötetben másutt is található. A Kassai balladák öt darabját, ami közös címükből kitűnik, a szerző szülővárosa inspirálta. A Kép és keret (1947—1957) és a Tájak, távlatok (1947—1957) két olyan együvé foglalt verscsoport, amelyeknek címe lazán függ össze a tartalommal, van bennük családi líra, Madonna-képet csodáló áhítat és villoni cinizmus, ragaszkodás a szülőhelyhez, elérzékenyülés felmerülő emlékeken. Nem mondható, hogy a kassai versek írója teljes mértékben követné a kötet utolsó versében felhangzó felszólítást: „Indulj el, versem, hátra se nézz", mert igen meghatják biedermeieres házak, szobák, Strauss-zene, emléktárgyak és a kassai múlt kuruc kori vonatkozásai. Vigyázni kell azonban, hogy az akácvirág és a levendula illata ne áradjon el ott, ahol valóságos friss áramlatok a helyénvalók, és hogy a kuruc harcok korát ne Thaly Kálmán szemével nézzük. Meg kell állapítani, hogy Rácz Olivért, mint embert, a polgári jellegű emlékek művészi szempontból bensőségesen, de a dekadens költészetre emlékeztető árnyalással foglalkoztatják. Helyenként egyes részletek azt a benyomást keltik, mintha a múlt szemléletének túlságosan átengedné magát. Bár szereti a balladás formát, s a kassai múlt megelevenítésében és egyéni lírájában is hatásosan alkalmazza, számos versének álmatag befeje117